Archívumom

Pontosabban az utolsó olyan hétvége, mikor Picúr még nem érkezett meg, de itt vannak a szülők velünk, és az utolsó simításokat elvégezzük a lakáson.

Ilyen teendők pl.:

• a Zoli által házilag gyártott előszobabútor felszerelése
• a babahinta felfúrása
• a szintén házi készítésű wc-beli tároló polcok felszerelése
• a pelenkázó lábának megrövidítése (túl magas nekem)
• 2 szekrény falhoz rögzítése a gyerekszobában
• mindezek után az utolsó nagytakarítás

Ha annyit mondok, hogy egész jól haladunk az nem írja le megfelelően a dolgot, hiszen a lakásunk az elmúlt 1 hónap alatt szinte akkora változáson ment keresztül, mint előtte 3 év alatt összesen. Szóval az "egész jól" nem az ide illő jelző, nem fejezi ki eléggé, hogy mennyire elégedett vagyok. Főleg azért mert a legtöbb változás Zoli keze munkáját dicséri. Még a fürdőszoba is, amit ugyan fizikailag nem ő csinált (bár besegített), de a megtervezés, és méretek kiszámolása, és egyéb apróságok mind az ő érdemei. Nagyon büszke vagyok rá, mert nem csak az ambíciói vannak meg ahhoz, hogy eltervezgesse a lakásunk szépülését, hanem élvezettel (és szakértelemmel) meg is valósítja az egészet.

Ma reggelre amúgy azt álmodtam, hogy ugyanez a hétvége volt, mint most, és elfolyt a magzatvíz, hívtuk a mentőt, és mentünk a kórházba. Kicsit pánikoltam álmomban, de aztán megnyugodtam, hogy végre találkozom Picúrral :) De még előtte felébredtem :)

Péntek este viszont amíg Zoli falat mászni (legénybúcsúban) volt, addig én már számoltam a perceket, ugyanis erős volt a gyanúm, hogy nem simán jóslózok, hanem ezek bizony 10 percesek... A 2. óra után már erősen gondolkodtam, hogy hívjam-e őt vagy sem, mert ezek a bizonyos keményedések a meleg vizes fürdő hatására sem múltak el. Aztán végül nem hívtam Zolit, lefeküdtem aludni, gondoltam, hogy majd alakulunk valahogy, és ahhoz a helyzethez majd alkalmazkodom. És hát azóta sem történt előrehaladás, úgyhogy csak jóslók voltak, bár elég hitelesek :)

A maival együtt már csak 3 nap kell, hogy elteljen... :)

Az elmúlt napokban rengeteg jajgatás és nyögdécselés hagyta el a számat, rosszabb voltam, mint valami öregasszony, mert folyton fájlaltam valamimet, nem is kicsit. A legdurvább a hátam volt, mint ami eltörni készül, és a szeméremcsontom, amit pedig mintha feszítettek volna szét. Ezek miatt aztán (talán el nem ítélhető módon) én is belemerültem abba a gondolatba, mint oly sokan mások már előttem hasonló helyzetben, hogy de jó lenne már túl lenni a dolgon, már igazán megszülethetne ez a gyerkőc. Megleptem saját magamat is ezzel a hozzáállással, mert eddig bármilyen nehéz is volt, úgy éreztem, hogy márpedig az ilyen dolgok velejárói a babavárásnak, főleg a végén, és én igenis ki fogom bírni, már csak az elhatározás miatt is, és nem akarom, hogy Picúr azt gondolja, hogy én meg akarok tőle szabadulni idő előtt. (Mint ahogy nem is!)

Aztán ugye ember tervez... A napokig tartó állandó fájdalom annyira megviselt, hogy átértékelődött a dolog, így lett az, hogy de jó lenne, ha már megszületne. Kicsit csalódás volt ez magammal szemben, de ez van, muszáj elfogadnom.

Erre aztán tegnap tudatosult bennem, hogy a fájdalom varázsütésre elmúlt, vagy legalább is olyan minimálisra csökkent, mintha sose létezett volna, újra tele vagyok tettrekészséggel, pörgök mint egy megvadult búgócsiga, csinálni akarok mindenfélét :) Lehet, hogy ez az utolsó nagy fészekrakási ösztön a finis előtt, olvastam róla, hogy a Nagy Nap közeledtét ilyesmi is jelezheti előre. Tegnap este még át kellett nézni a babaholmikat, mert csak, összekészítettem Picúr kórházból hazajövős ruhácskáit 2 különböző méretben, mert hát ki tudja, és még nekiálltam recepteket böngészni, ugyanis a legújabb kattanásom szerint rétest akarok sütni. Még sosem csináltam, és most sem akárhogyan tervezem: a tésztáját is én szeretném megcsinálni saját kezűleg. A töltelék meg legyen pl túró, mák és alma kezdetnek :)

Na hát ilyeneken agyalok itt az utolsó napok egyikén :)

Van valakinek esetleg jól bevált rétestészta receptje részletes leírással? :)

Rétes update: azt hiszem, hogy megvan, EZT annyira dicsérik, hogy ki szeretném próbálni... :)

Hát persze, hogy az én Picúrom :))) Annyira leírhatatlanul büszke vagyok rá!

Ma a hajnali 2. pisilés közben vettem észre, hogy a bal oldalamon a popsija mintha feljebb lenne, mint eddig volt, ugyanakkor a buksija a jobb oldalamon pedig lejjebb. Kérdeztem is tőle rögtön, hogy csak nem épp fordulásban van? :) Aztán visszafeküdtem, és elkezdtem figyelni, sőt biztatni. És ő pedig folytatta a manővert, keményen munkálkodott azon, hogy a jó irányba forduljon! Annyira ügyesen csinálta, hogy teljesen meghatódtam!

Aztán egyébként úgy tűnt ránézésre és érzetre is, hogy sikerült neki, reggel Zoli is körbetapogatta még ágyban fekve, és meg is állapítottuk, hogy ennek a fiúcskának bizony van önálló akarata - tegnap sokat beszélgettünk a császárról, ő meg most biztos beint nekünk, hogy majd azt ő eldönti :)

Végül persze bejött szerintem a képbe az az (akadályozó) tényező, ami miatt a doki is azt mondta, hogy nem fog sikerülni a végső, helyes pozíciót felvennie Picúrnak, mégpedig az, hogy a méhsövényem útban van neki, és ezért a fix és stabil fejvégű fekvésbe nem tud behelyezkedni. Ez akkor derült ki, mikor felkeltünk reggelizni, és szegénykémnek a popsija elkezdett visszadőlni/süllyedni a bal oldalam felé, még ha nem is annyira mélyre, mint korábban volt.

A végeredménytől függetlenül tényleg irtó büszke vagyok a fiamra, szerintem nagyon ügyesen küzdött a sikerért, ráadásul érzem, hogy azóta is kitartóan próbálkozik, úgyhogy még bármi lehet... :)))

Azt hittem, hogy utálni fogom ezt a kérdést, de egyelőre semmi ilyesmi érzés nincs bennem, pedig folyton szembejön, mindig ezt kérdezik :)

Azt sokkal nehezebben tolerálom, ha valaki azért tulajdonképp megsértődik rám, mert én nem hívom fel, hogy elújságoljam neki, hogy mi a helyzet velem meg a babával. Tisztázzuk: senkit nem hívok fel csak emiatt a másik fél kezdeményezése nélkül. Ha az illető sehogy nem jelzi, hogy érdekli a dolog, akkor én nem fogom kéretlenül rátukmálni a történeteimet annak ellenére sem, hogy szívesen mesélek/beszélek erről az egészről, hiszen nagyon élvezem. De ismétlem, ha egyszer sem jelzi, akkor én nem erőltetem a dolgot, csak erre ne tessék besértődni - köszönöm.

Ma reggel ismét CTG-n voltunk, már szinte egyértelmű, hogy Picúr nagyon ügyesen időzítette a reggeli virgonckodást, így aztán a vizsgálat tökéletesre sikerült, nem kellett megismételni. A vérnyomásom így a gyógyszerrel viszonylag jól beállt 125 körülire, kivétel a keményedések időszaka, akkor jól elszalad 150 fölé, de a doki szerint emiatt nem kell aggódnunk.

Jövő hétfőn még lesz egy utolsó CTG, aztán kedden már csak ebédelhetek egy könnyűt, délután max folyadék, estétől semmi, szerda reggel pedig indul a buli... :)))

Odakint havazik, ma klasszikus ajándékozós mikulás buliba megyünk, és az itthonlét miatt idén végre újra van időm ráhangolódni a karácsonyra, ráadásul ezúttal a világ legcsodálatosabb ajándékát tehetjük a fa alá :)

Az adventi koszorú és a mézes kalács sütés ugyan nálunk nem hagyomány ilyenkor, most mégis olyan nagyon kedvet kaptam ezekhez is. Szeretném ezeket saját kezűleg elkészíteni, de nem lesz rá most kapacitásom, örülök annak is, hogy az előző évek sok munkával elnyomott karácsonyi napjaihoz képest idén újra van varázsa az ünnepnek - és már most érzem ezt :)

Na megvan a készülék, ami 24 órán keresztül mér, eddig ma már 4szer tette, és egyelőre úgy tűnik, hogy a gyógyszer beválik. 115 és 120 között voltak eddig az értékek ma, remélem így is marad a dolog!

Picúr szépen fészkelődik odabent, ez megnyugtat, mert vele ellentétben én kicsit szedálva érzem magam, eléggé le vagyok lassulva. Nem tudom, hogy ez a Dopegyt hatása-e vagy sem, de ha ő jól van, akkor minden más nem számít, már csak 1 hét... :)

13:30 A mostani mérés közben épp aludtam, arra ébredtem, hogy indul a gép... és hogy keményedek... Gondoltam, hogy magas lesz emiatt, de a 175/104 azért sokkolt kicsit! Persze visszament utána 127-re, csak így nehéz nyugodtnak maradnom.

Meg a korhazban ulunk, a CTG ugyan jo lett, de azota ketszer is 150 felett mertek vernyomast nekem, ugyhogy most varunk... Egyelore nem mondtak semmit, nem tudom mi kovetkezik, csak azt erzem, hogy sokszor kemenyedek - fajas nelkul ugyan. Kaptam vmi gyogyszert (Cordaflex), de majd az orvos megmondja,hogy hogyan tovabb.

Probalok nem izgulni, de azert ez a vernyomas dolog nem epp a legjobb nyugtato.

UPDATE:

Már itthonról jelentkezem, a gyorsan ható vérnyomáscsökkentő gyógyszer után is 136-ig ment csak le a mért érték, úgyhogy kaptam a hátralévő időre állandó tablettát (napi 2x1), meg holnap feltesznek egy 24 órás vérnyomásmérőt, addig pedig méregetem magamnak itthon.

Szerencsére Picúrt nem befolyásolja most ez a hirtelen jött ugrás, ő vígan ficánkol, a doki megvizsgálta, az áramlási viszonyok is tökéletesek, úgyhogy végül is miatta nem kell aggódnom. Az én vérnyomásomat kell szépen alacsonyan tartani, mert ha nagyon magasra menne és ott maradna, akkor a lepényben okozhatna ez gondot, ami viszont már Picúrra is hatással lehetne. Jó tudom, így is-úgy is császár, csak nem mindegy, hogy sürgősségi, vagy szép rendezett...

December 1. van, a lélektani határt átléptük, Picúr jó fiú lévén legalább eddig bent is maradt, ahogy kértük tőle.

A szeméremcsontom fájdalmasan feszült egész nap, járni is alig bírtam. Lehet, hogy csak a front teszi, de lehet, hogy nem.

Mindenesetre az imént fürdés előtt én és a nyákdugóm megváltunk egymástól, ha jól vettem észre :)

Ez persze tulajdonképpen még konkrétan semmit nem jelent, csak hogy nagyon közel a Nagy Nap... :)

JUHÉÉÉJ...!!! :)))

Először úgy voltam vele, hogy nem publikálom, nehogy az a vád érjen, hogy direkt mi rendeztük így, de mivel teljesen tiszta a lelkiismeretem ezzel kapcsolatban, így mégis leírom :)

NA akkor az van, hogy mától bármikor számíthatunk Picúrra, mától azt mondhatom neki, hogy "kisfiam, nem tartalak vissza, ha jönnél, akkor gyere" :))) (Jó, tudom, a fekvése miatt időzített császárra készülünk, de akkor is, bármi lehet...)

Már elnézést, de konkrétan be vagyok fosva :))) Nem tudom mitől, nem is igazán félelem, inkább izgatottság uralkodott el rajtam, de rendesen. Azért ez az egész olyan nagy dolog! És közben meg annyira várom :)