Archívumom

Az előző bejegyzésben említett összes félelmem elmúlt :)

Robi a héten nagyon sokat fejlődött, így aztán a lelki békém helyreállt. Mosoly terén pl azt kell mondjam, hogy végre szemmel láthatóan felismer, és örül nekem, főleg az éjszakai nagy alvások után. Reggelente ilyenkor nagy mosollyal üdvözöl, én meg elolvadok :)))

Aztán szemkontaktus: még mindig sokat nézelődik más irányba is, hiszen sok a felfedezésére váró dolog, de már a szemembe néz, amikor beszélek hozzá (ezt elég sokszor teszem :)), és nem csak néz, hanem figyel is erősen :) Pásztázza az arcomat, lesi a szememet és a számat, próbál utánozni, elkezdett jó sokat magyarázni ő is, úgyhogy szinte beszélgetésnek is nevezhetjük, amit csinálunk :)

Tegnap voltunk kirándulni is, úgyhogy ez a tavaszi hét bizony jól sikerült :)

Nézem ezt a csodafiút, miközben alszik, imádom, ahogy szuszog, gyönyörködöm mindenében, és közben azokon az észrevételeken agyalok, amit még magamnak is alig merek bevallani, nem, hogy kimondva bárkivel megbeszélni...

11 hetesen Robival most először nekiindulunk a nagyvilágnak és lemegyünk a 7végére a Balatonhoz Zoli szüleihez, aztán a hosszú hétvégét pedig az én szüleimnél töltjük :) Már mindannyian nagyon vártuk, hogy ez az időszak is elkezdődjön, utazunk - hurrá! :)

Kíváncsi vagyok, hogy a fiunknak hogy fog tetszeni :)

Ja, és 2 napra természetesen több cucca van a gyereknek egyedül, mint nekünk kettőnknek együtt Zolival :) Még akkor is, ha csak a ruhákat nézzük! :)

Szerintetek létezik, hogy 10 hetesen azért nyűgös ilyen sokszor, és azért nyálazik folyton plusz tömi az ökleit a szájába, mert mocorognak a fogacskái? Nincs ehhez még korán? Mert az alsó ínyén már mintha egy pici fehér pöttyöcske is látszana, de hát 2 és fél hónaposan...?

Még mindig csak sír és sír. Kézben viszonylag jól elvan, de nem cipelhetem folyton, főleg, hogy házimunka is lenne, ráadásul ő is már nagyon álmos. De ha leteszem sír, hergeli magát, nem alszik.

Na mondom, most pedig muszáj már kiporszívózni az ő szobáját is, betettem hát Robit az ágyába, természetesen elkezdett keservesen sírni, én meg elindítottam a porszívót, na azóta csend van. Mármint csak a porszívó megy, pedig a szoba már tiszta :) Robi a zajra azon nyomban elaludt, én meg csak lestem :) Amikor kikapcsoltam, rögtön felébredt, úgyhogy most egy kicsit járatom magában a gépet, hogy a fiam pihenhessen - hát ez elég vicces :)))

Tegnap a fiam az egyik kaja után egy olyan orbitális nagyot büfizett, hogy szabályosan megijedtem az első pillanatban :D Ez már nem is szimpla büfi volt, hanem inkább hörgő röfögés, abból is az erősebb fajta, ami még egy meglett férfi embernek is becsületére válna :))) Az apja a lakás túlsó feléből is hallotta és oda is szaladt, hogy ez most tényleg az volt...?? :D

Ma egyébként először kirándultunk, felmentünk Normafára. Attól a másfél órától eltekintve Robi ma egész nap iszonyúan nyűgös volt, folyton sírt, sehogy nem volt jó neki, már mi sem tudtunk többet tenni érte. Szerdán lesz 10 hetes, lehet, hogy előbb szembesülünk a 3 hónapos növekedési ugrással...?

Az elefánt-mami biztos nem stresszeli túl a dolgot (Itt elolvashatod), és mégsem sikerül neki a szoptatás, szóval megnyugodtam, hogy tényleg nem lehet azt kijelenteni, hogy márpedig mindenki képes rá :)

Annyira minden tiszteletem a 2 és a többgyermekes családoknak, és főleg az ugyanilyen egyedülálló szülőknek, hogy mindent megoldanak! Le a kalappal előttük, komolyan! Biztosan mi is belejövünk majd, de azért most még minden percünk csak Robiról szól (és ez nem panasz, sőt :)), egymásra, lakásra, és főleg másra nem nagyon jut idő/energia. Gondolom, hogy majd ahogy Robi egyre idősebb lesz, úgy egyre inkább tudunk vele együtt csinálni mindenfélét. Egyelőre bőven megelégszem annyi kikapcsolódással, hogy egyedül leülök kicsit a fotelba, és olvasom a netet vagy inkább szundizom 10 percet :)

Ma volt az első. Nem kellett sehova mennünk, a hölgy házhoz jött, és 1 órás foglalkozást tartott. Nem mondom, hogy egyszerű volt, mert Robi nagyon sírt, de az lebegett a szemem előtt, hogy mindez az ő érdekeit szolgálja. Az esélyeink jók, de tényleg van min dolgozni: pár izma elég kötött és meg is vannak rövidülve a pocakbeli harántfekvés miatt. Egy hét múlva lesz a következő alkalom, addig igyekszem megerősíteni magamat.

Tegnap ez is megtörtént.

Az én gondolatmenetem: ha minden tünet, amit az ortopéd orvos lát az ő szakterületén belül azonosítható, akkor bízom benne, hogy ezek a tartási eltérések nem idegi eredetűek, tehát nem lesz szükség neurológusra. Ugye jól gondolom? Remélem!

Ettől függetlenül a Dévény tornára el fogunk járni, ártani biztosan nem fog.