Először úgy voltam vele, hogy nem publikálom, nehogy az a vád érjen, hogy direkt mi rendeztük így, de mivel teljesen tiszta a lelkiismeretem ezzel kapcsolatban, így mégis leírom :)
Először úgy voltam vele, hogy nem publikálom, nehogy az a vád érjen, hogy direkt mi rendeztük így, de mivel teljesen tiszta a lelkiismeretem ezzel kapcsolatban, így mégis leírom :)
Múlt héten megvolt a 2., ma pedig a 3. CTG, Picúr nagyon ügyes volt, ma még nógatni sem kellett külön, ahogy előre megbeszéltük: szépen, időben mozgolódott kitartóan.
Múlt pénteken az utolsó UH is megvolt, akkor azt mondták, hogy abban a pillanatban legalább 2800 g-os az én nagy fiam :) (Mostanra már elérhette a 3 kg-ot is, aztán a végső súlyt majd meglátjuk.) Akkor épp nem keresztben feküdt, hanem inkább faros volt, mindenesetre nem a megfelelő irányba próbált fordulni :) Ráadásul mostanra megint úgy érzem (és látom magamon), hogy mintha újra a harántfekvés lenne neki a nyerő, a kis makacs :)
Lényeg a lényeg, hogy az UH után elbeszélgettünk kicsit az orvossal, aki Picúr elhelyezkedése miatt, és mindkettőnk biztonsága érdekében azt javasolta, hogy ne várjuk ki a betöltött 40 hetet, hanem legyen időzített császár. Korábban már írtam róla, hogy barátkozom a gondolattal, most már itt az ideje, hogy elfogadjam a kialakult helyzetet, és legfeljebb majd még boldogabb leszek, ha mégis sikerül valami csoda folytán a természetes szülés.
Arról nem tudom, hogy írtam-e már, de beszélni már beszélgettem több emberrel is, hogy a Picúrral kapcsolatos történések szépen a 12-es szám mentén indultak, viccelődve mondtam akkor, hogy a '12.03.12-i utolsó mensi és a '12.04.12-i pozitív teszt után milyen érdekes lenne, ha végül '12.12.12-én születne :) Erre a doki múlt pénteken élből (anélkül, hogy engem kérdezett volna) bediktálta az asszisztensének, hogy akkor írjon ki minket december 12-re császárra... :) Szélesen mosolyogtam, mire meg is kérdezték, hogy mi jutott eszembe. És akkor mondtam el, hogy az a nap bizony csupa 12-es, mire az orvosom őszinte meglepetéssel az arcán nyugtázta, hogy valóban :)
Szóval, ha Picúr nem siet, és nem akar előbb elindulni, akkor a Nagy Nap nekünk 2012.12.12. lesz - és nem, nem mi kértük így :)
Csak mondom, hogy ez a dátum mához két hétre van... :))) Úgyhogy már csak (maximum) 2 hét az első ölelésig :)))
...egy kis kiegészítés:
elgondolkodva az elmúlt napok tapasztalásain bizony nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy az én fiam kivárja a dec.12-t :) Mostanában már határozottan jóslózok, derékban is érzem a nyilallást, fáj a szeméremcsontom, és úgy összességében minden odalenti csontomat érzem minden mozdulatnál, ráadásul egyre sűrűbben jön rám minden látható ok nélkül a hasmenés... :) Na majd kiderül :)
