Pontosabban az utolsó olyan hétvége, mikor Picúr még nem érkezett meg, de itt vannak a szülők velünk, és az utolsó simításokat elvégezzük a lakáson.
Ilyen teendők pl.:
- a Zoli által házilag gyártott előszobabútor felszerelése
- a babahinta felfúrása
- a szintén házi készítésű wc-beli tároló polcok felszerelése
- a pelenkázó lábának megrövidítése (túl magas nekem)
- 2 szekrény falhoz rögzítése a gyerekszobában
- mindezek után az utolsó nagytakarítás
Ha annyit mondok, hogy egész jól haladunk az nem írja le megfelelően a dolgot, hiszen a lakásunk az elmúlt 1 hónap alatt szinte akkora változáson ment keresztül, mint előtte 3 év alatt összesen. Szóval az "egész jól" nem az ide illő jelző, nem fejezi ki eléggé, hogy mennyire elégedett vagyok. Főleg azért mert a legtöbb változás Zoli keze munkáját dicséri. Még a fürdőszoba is, amit ugyan fizikailag nem ő csinált (bár besegített), de a megtervezés, és méretek kiszámolása, és egyéb apróságok mind az ő érdemei. Nagyon büszke vagyok rá, mert nem csak az ambíciói vannak meg ahhoz, hogy eltervezgesse a lakásunk szépülését, hanem élvezettel (és szakértelemmel) meg is valósítja az egészet.
Ma reggelre amúgy azt álmodtam, hogy ugyanez a hétvége volt, mint most, és elfolyt a magzatvíz, hívtuk a mentőt, és mentünk a kórházba. Kicsit pánikoltam álmomban, de aztán megnyugodtam, hogy végre találkozom Picúrral :) De még előtte felébredtem :)
Péntek este viszont amíg Zoli falat mászni (legénybúcsúban) volt, addig én már számoltam a perceket, ugyanis erős volt a gyanúm, hogy nem simán jóslózok, hanem ezek bizony 10 percesek... A 2. óra után már erősen gondolkodtam, hogy hívjam-e őt vagy sem, mert ezek a bizonyos keményedések a meleg vizes fürdő hatására sem múltak el. Aztán végül nem hívtam Zolit, lefeküdtem aludni, gondoltam, hogy majd alakulunk valahogy, és ahhoz a helyzethez majd alkalmazkodom. És hát azóta sem történt előrehaladás, úgyhogy csak jóslók voltak, bár elég hitelesek :)
A maival együtt már csak 3 nap kell, hogy elteljen... :)
