Konkrétan a szívbajt hozták rám, és nem az oltás volt a legparásabb rész...
Előrebocsátom, hogy én mindig is jobban fogok aggódni amiatt, hogy vajon a terhesség alatt általam szedett epilepszia gyógyszer okoz-e Robinak hosszútávon barmi gondot. Na ezt a félelmemet lovagolta meg pár mondat ma a vizsgálat közben... Az hogy van egy kis köldöksérve, már megalapozta a hangulatomat, még akkor is, ha ez gyakorlatilag ártalmatlan, ráadásul állítólag kinövi. Na de aztán jött, hogy még mindig nagyon kötött a csípője, túlságosan jobbra ferdül az egész kis teste, ülésbe felhúzva lógatja a fejét stb...
Teljesen kibuktam, már vizionálok mindenféle súlyos gondot, úgyhogy épp neurológust keresek, aki igazolja vagy inkább remélem cáfolja a félelmeimet. Para van felsőfokon, hogy lehet ezt kibírni? Mondjátok nyugodtan, hogy hülye vagyok, vagy hogy túlzásba esek, de inkább menjünk biztosra, mintsem ne vegyük észre időben, ha van valami, amin még esetleg segíteni is lehetne. Meg amúgy is mindig azt mondják, hogy hallgassak az anyai ösztöneimre, na most épp azt teszem.