Utólag kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánunk mindenkinek! :)
Utólag kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánunk mindenkinek! :)
Nálunk telnek a napok, azt nem mondhatom, hogy eseménytelenül, mert attól a legmesszebb vagyunk szerencsére :) Nem eseménytelenül, hanem irtó gyorsan múlt el ez a 3 hét, nem is értem, hogy hová tűnt 21 nap, és én hol voltam közben. Igen, Robi ma már 3 hetes :) Továbbra is tündéri baba, már azért többet van ébren, mint az első napokban, de még mindig megvan az a jó tulajdonsága, hogy nem sírós. Szól, ha valamit szeretne, de egyébként szemlélődik, mosolyog, grimaszol, és figyelmesen hallgatja, amit beszélgetünk vele. Néha van egy kis pocakfájás, ekkor és fürdetés előtt a vetkőztetésnél megjön a hangja, de egyébként nem egy kiabálós fajta :) És bizony a fürdetés is az utóbbi két alkalommal már csendben zajlott, legalábbis ami az ő oldalát illeti, mert nem sírt, megilletődve nézelődött, mi magyaráztunk csak közben neki. Annyi változott a körülményekben, hogy végre begyógyult teljesen a köldök sebe, így már viszonylag nagy vízben fürdethettük, elmerülhetett benne a kis teste, és így nem fázott talán.
Amiben viszont nincs változás, az a szoptatás. Továbbra is utálja a cicimet, nem kell neki, csak a cumisüveg, és minden egyes szoptatási próbálkozásnál azt érzem, hogy az egészet szarul csinálom, szaranya vagyok... Nem találok kényelmes pozíciót se neki, se nekem, kéne közben még legalább 2 kéz, mert a hülye bimbóvédőt is tartani kéne, meg a mellemet is, és akkor még a babát nem is említettem. Igen, tudom, hogy az nem segít a helyzeten (sőt...), hogy eleve feszült vagyok. De pont emiatt akarok felkeresni egy szoptatási tanácsadót, aki személyesen is segítene, mert legalább látná, hogy mit hogyan csinálunk, és elmondhatná, hogy hol, miben tudnánk javulni. Nem tagadom, el vagyok keseredve némileg. Zoli jövő héten visszamegy dolgozni, nekem folyton azt mondják, hogy aludjak, mikor Robi alszik, de hogyan tehetném, miközben etetés/pelusozás után még legalább 40perc, mire végzek a fejéssel, és akkor még nem ettem, nem ittam, nem intéztem semmit a háztartásban, ráadásul telik a két etetés közti idő, és az sem biztos, hogy ezt az időt Robi mindig alvással tölti végig... Valamikor vele sem ártana foglalkoznom. Na szóval igen, kétségbe vagyok esve, mert hiába van valamennyi (majdnem elég) tejem, ha nem lesz kapacitás az állandó fejésre. Hogyan lehetne ezt megoldani? Szoptatással... És hogyan tudnék szoptatni...
Az elmúlt pár napban megvolt az első nagy para betegség miatt is - ez persze erősítette a "szaranya vagyok" érzésemet. Azt hittük, hogy Robinak a sok gondos kifőzés és higiéniás elővigyázatosság ellenére szájpenésze van. El is kezdtük a boraxos kezelést, amitől megint csak én bőgtem, mert kínzásnak tűnt egy 3 hetessel szemben a szájban turkálós ecsetelés - Robi persze csendben tűrte ezt is :) Aztán ma volt itt a védőnő, és kiderült, hogy szerencsére szó sincs szájpenészről, meg is nyugodtam kicsit.
Na szóval van izgalom bőven, vannak történések, csak időm nincs megörökíteni az élményeket. Élvezem inkább a pillanatokat, úgyis olyan gyorsan repül az idő, pillanatokat alatt elmegy mellettünk az élet, ha nem figyelünk :)
