Robi nagyon jó baba, imádjuk :) Akkor is ezt mondanám, ha éjjel-nappal sírna szegény, de nem ezt teszi :)
Robi nagyon jó baba, imádjuk :) Akkor is ezt mondanám, ha éjjel-nappal sírna szegény, de nem ezt teszi :)
Eszik, alszik, eszik, alszik, pelusozásnál és fürdetésnél kicsit sírdogál, mert az már most világos, hogy meztelenkedni nem szeret (pedig állítólag a babák ezt bírják), de aztán megint eszik, sokszor nyugisan elnézelődik, tekintget nagy szemekkel a világra, mi pedig gyönyörködünk benne, képtelenség betelni vele :) Éjjelente egyszer ébreszt csak minket, eddig egy olyan éjjel, volt, hogy 2szer kellett kelnünk. Lehet, hogy ez majd változik, de azt hiszem egy bő egy hetes babával ennél jobbat nem is kívánhatnánk.
Zoli egyértelműen szerelmes a fiába, én már "csak" a második helyen állok, de ezt nem is bánom, sokkal jobb érzés, hogy látom, mennyire odáig van Picúrért :)
Az egyetlen, amiben nem nagyon tudunk sikert elkönyvelni, az a szoptatás. A császár miatt nem tudtuk rögtön születése után cicire tenni, meg amúgy is ilyenkor állítólag később indul be a tejelválasztás, és a babák is lustábbak, na ez nálunk is így van.
A cicire egyáltalán nem cuppan rá, sőt olyan mérges lesz tőle 2 másodperc alatt, hogy akár el is keseredhetnék, de nem teszem, inkább próbálkozunk tovább, bár az ilyenkor hallható keserves sírás is elég szívszaggató tud lenni. Kizárólag bimbóvédő használatával hajlandó párat beleszívni a cicibe, de ahhoz meg minimum 4 kéz kell, és így sincs meg a kívánt eredmény. Egyelőre marad az a megoldás, hogy megpróbáljuk, küzdünk, nem megy, sír, megkapja az előző próbálkozás után lefejt tejet, mire megnyugszik szépen, majd ezt kiegészítjük tápszerrel, és aztán folytatódik alvással a dolog. Picúr jelenleg egy evésre simán benyel akár 80-90 ml-t is, nekem pedig egy fejésre 2 ciciből összesen 40 ml jön össze. Sőt néha csak 20, pedig rendszeresen fejek és nem gyenge géppel. Direkt béreltünk egy nagy teljesítményű kórházi készüléket, mert azért nem akarom, hogy ne kapja meg ezt az egyelőre még viszonylag kevés tejet. Ez is valami, neki már ez is sokat jelent.
A császár utáni varratszedés tegnap történt meg a nőgyógyásznál, állítólag szépen gyógyul a sebem. Én mondjuk lélekben vagyok még mindig sebesült, engem ezek a vágás-seb-sérülés dolgok inkább pszichésen viselnek meg, nincs ez másként a császárral sem. Értem ez alatt azt, hogy pl betegesen nem merem megnézni a vágást, hozzányúlni pedig végképp nem tudok... Elég nehézkes így mosakodni mondjuk :)
Fizikailag amúgy tényleg rohamosan épülök fel, de hazudnék ha azt mondanám, hogy villám módjára már bármikor ugrom, és bármit megcsinálok. Azért ez nagyon nem így van. Ami például még mindig nagyon kellemetlen érzés, hogy a hasam ugyebár még nem tűnt el teljesen, és ebben a kitágult térben a hasi szerveim össze-vissza lötyögnek és rendeződnek minden egyes felkelésnél, felállásnál, leülésnél. Na ezt az oda-vissza zúduló érzést nagyon nem szeretem, de a hastartó bugyit viszont mégsem hordom állandóan, mert attól meg állítólag az izmaim nem akarnak majd önállósodni, hanem inkább elhagyják magukat. Mindenesetre most bő egy héttel a műtét után már sokkal jobb az állapotom, mint a császár másnapján, mert akkor komolyan azt hittem, hogy ebből sosem épülök fel. A legfrusztrálóbb az volt az első 2 napban, hogy Picúrt odaadták mellém a kórházban, de hiába sírdogált szegénykém, hogy éhes-unatkozik-fázik-bármi, egyszerűen fizikailag képtelen voltam még csak felülni is, nem hogy ugrani a kis Drágámhoz, és ugye ráadásul még a tejem se indult be, hogy etetni tudjam őt... Na ezeken aztán kicsit sírdogáltam is, de végül a szobatársam segítségével megoldottuk a dolgok logisztikai részét, ő mindig a kezembe adta, és el is vette tőlem a fiamat.
Most itthon már sokkal jobb a helyzet, de még mindig sok idő, mire helyre áll a rend a testemben. Én meg persze türelmetlen vagyok, és hajcsárkodom a testemmel, mert nehogymár nekem ez ne menjen... És persze nem biztos, hogy ez a legjobb taktika, hiszen nem véletlenül hívják az első 6 hetet gyermekágyas időszaknak...
Viszont ez a Tündér Manó bármilyen szenvedést megért, és további kitartásra ösztönöz :)
