Ja, ha én viszonylag jól élek most, és van keretem arra, hogy 1 évben 1szer snowboardozni menjek, meg arra, hogy barátok meghívásának eleget téve életemben először kilátogassak Spanyolországba, akkor az itthoni gazdasági és politikai helyzetet illetőleg legyek olyan kedves és fogjam már be a pofámat és ne legyen véleményem? Így állunk?
Magyar ember csak akkor lehet felháborodva az országában uralkodó állapotokon, ha a tönk szélén áll, éhezik, rongyokban lóg rajta a ruha, netán már hajléktalan is?
Tehát azon én nem keseredhetek el még kicsit sem, hogy mi is fel kell, hogy vegyünk egy csomó hitelt azért, hogy lakáshoz jussunk, de így is 20évre előre eladósítottuk magunkat? Persze tudom, örüljek, hogy legalább lesz saját lakásunk, de elnézést, ha megengedek magamnak ennyi önzést, hogy perpillanat ne a mások baján szomorkodjak, hanem elsődlegesen a sajátomén.
És persze lehet azt mondani, hogy snowboard meg Spanyolország helyett miért nem tettem félre azt a pénzt lakásra, de őszintén és utánaszámolva: az mégis mennyit lendített volna a dolgon...? Szinte semmit... De így legalább a közérzetünk jó, bocs...
És még valami: attól, hogy egyszer (netán többször is) beleolvastál a blogomba, még rohadtul nem ismersz... Kicsit sem... A dolgaimhoz meg végképp semmi közöd.
