Amúgy meg betörésről egy memoár (hogy miért is vagyok ennyire ráparázva).
Még előző exemmel laktunk a 14.kerületben, egy másfél szobás kellemes kis kégliben (néha a szomszédok hajnali 5ig tuctuc zenét hallgattak, de olyankor "kikapcsoljalegyorsabbanabiztosítékot-játékot játszottunk megoldásként). 2 szobánk volt, de gyakorlatilag egy légtér volt az egész, mert mindenhol csak boltívek voltak a terek közt, kivéve a fürdő-wc-kombót. Előszobából boltíven át a nappaliba, innen 2 irányba boltív, 1 a konyhába, egy a hálóba. A hálót egy szép ikeás függönnyel éjjelre "elzártuk" a külvilágtól, de napközben, ízlésesen kétoldalra kötve figyelt ez a bizonyos függöny.
Na történt egyszer, hogy valami lustaság okán inkább pizzát rendeltünk vacsorára, mintsem házikosztot készítettünk volna. Megérkezett a pizza, ex átvette és csak sejteni vélem, hogy elfelejtette visszazárni a bejárati ajtót... Biztonsági ajtó volt ugyan, amit csak úgy tudsz bezárni, ha felemeled a kilincset, de azért ha csak a kilincset emeled fel és a kulcsot nem fordítod rá, akkor: "az ellen nem véd..."
Szép nyugisan fürdés, alvás - viszonylag későn estünk ágyba, biztosan elmúlt már éjfél. Reggel én keltem korábban, de együtt, egy helyre mentünk dolgozni, első dolgom mindig az volt, hogy zenét kapcsoltam, ébredést elősegítendő. Következő mozzanatként mindig a telefonomat (az volt az ébresztőm előtte) vittem és beletettem a táskámba, hogy otthon ne maradjon. Most is ezt terveztem, de hirtelen sehol nem láttam a szütyüt, pedig úgy emlékeztem, hogy az egyik nagy hangfal tetejére tettem (mindig oda szoktam). Nem csináltam ügyet a dologból, betudtam a reggeli kómának. Indulás fogat mosni. Közben azért tisztult a fejem, kérdezem exet, hogy nem látta-e a tatyót. Ő ugyan nem. Márpedig én oda tettem. Miért, tán szerinted valaki az éjjel bejött és csak a te táskádra fájt a foga??? - vetette oda reggeli-morcosan az ágyból fekve - kicsit rosszul is esett. Közben én viszont már a konyhaasztalt vizslattam, ahol viszont tényleg 100%-ra emlékeztem, hogy este ott VOLT egy laptop... Ex céges laptopja. Azon angolozott ugyanis. Meg is kérdeztem tőle, hogy nem jól emlékszem, hogy otthagytad az asztalon? Na erre már kiugrott az ágyból és igencsak cifrázta a mondandóját, mindkettőnkben tudatosult, hogy IGEN, MIKÖZBEN MI A MÁSIK SZOBÁBAN ALUDTUNK, BETÖRTEK!!!!!! Én eléggé kiborultam, sírás miegyéb, ugyanis mindenem a táskában volt (összes irat, minden kártya, kp stb...), csak a telefonom volt meg, mert mint ahogy mondtam is az az ébresztőm. Exnek mondjuk még szarabb volt, mert nem a sajátja volt az a laptop,és akkor még nincs is vége a sztorinak. Ő kirohant az utcára körülnézni, miután persze konstatálta, hogy a köcsög betörők még a farmerje zsebeit is kiforgatták, és az összes kp-t lenyúlták - szóval kirohant az utcára, én közben telefonáltam anyunak, hogy tiltsa le a kártyáimat, mindet, kissé hisztérikus állapotban voltam. Ám ekkor belépett a lakásba ex és visszaadta a táskámat. Én meg néztem kikerekedő szemekkel, hogy nadeezt honnan most, miiivaan??? Kiderült, hogy mivel a köcsög betörő számára semmi érdekes nem volt a táskámban (szerencsére mindig kevés pénzzel járkálok) ezért még a tárcámban lévő 500ast is bennehagyta, minden mással együtt. Úgyhogy én végülis nem szenvedtem semmilyen kárt ettől az esettől, amit pénzben kifejezhetnék.(emiatt érzésem szerint kicsit haragudott is rám az ex, dehát jóhogy örültem, hogy legalább a papírjaim megvannak! Persze rossz az, hogy a laptopja eltűnt, na de tehetek én róla? :-o)
Viszont a biztonságérzetem jelentősen megcsappant... Amikor rádöbbentem teljesen agyilag, hogy mi is történt, na azt senkinek nem kívánom! Felfogni azt, hogy mekkora mák, hogy nem ébredsz fel a zajra, mert tőled kb 4méterre vadidegenek ólálkodnak, akik talán ha kell, ki is nyírnak, akár 1000Ft-ért is... Az érzés, hogy a magánszférádat megsértették, hogy úgymond megbecstelenítették az otthonodat, ez mind borzasztóan nyomasztó!!! Hetekig nem tudtam utána rendesen aludni, minden egyes hazamenetelnél arra számítottam, hogy üres lesz a lakás, mert visszajöttek és mindent elvittek... A mai napig szenvedek ettől!
Minden este úgy megyünk aludni Zolival, hogy ő alapból minimum 4szer megnézte, hogy zárva-e az ajtó, de még én is megnézem, és még nála is rákérdezek, hogy ugye megnézted, de tényleg ugye, de biztos????
Mindezek fényében azt hiszem érthető az a riadalom és sokkos érzés, ami nemrég kerülgetett egyik éjjel, ahogy a konyhaszekrény alkatrésze nagy csattanással leesett...
Zárjátok az ajtókat! Nem azt mondom, hogy akkor 100%, hogy nem megy be senki, mert sajnos nem így van, de legalább meg kell próbálni kivédeni.
Tény: ex-szel hülyék voltunk. Gyaníthatóan megtanultuk a leckét. Remélem!
