A tegnapi (bánatos) beszélgetés emlékére :
" ... Igen, ideje lenne megemészteni, ideje lenne túltennie magát az embernek rajta. Valamiért nem megy, valami visszatart, nem tudom mi az, boldog lennék ha tudnám, akkor a megoldás is álomkönnyen jönne. Apropó álom: az eszemmel tudom, hogy nem számít, nem kell vele törődni, mégis úgy tűnik, hogy nem sikerül ezt feldolgozni, újra meg újra rémálmok gyötörnek miatta. Igen, a minap is emiatt volt a hangulat mínuszban, elrontja a dolog az egész napot. Nem, a pszichomókus hülyeség, nem hiszünk benne. Viszont el kell mondjam, hogy ez a bánásmód ŐKET minősíti, nem engem, ilyen (szar)szemét módon csak azok viselkednek, akik nem érdemlik meg, hogy foglalkozz velük a továbbiakban. Szemben édeskedni és kíváncsiskodni, aztán hátulról jönni és kést döfni az emberbe? Pálcát törni fölötte, rögtön elítélni anélkül, hogy lehetőséget adnál neki a védekezésre és aztán ezeket az áltényeket tényként kezelni? Nem meghallgatni, hogy mi is történt valójában? Vagy nagy ívben (leszarni) tenni rá, hogy egyáltalán miről is van szó? Igen, ez még mindig az a kategória, hogy akkor ezekkel akartál közösködni, minek akarnál bármit is tőlük a jövőben????!!! Hát még jó, hogy időben kiderült... Na azért hálaimát ne rebegjünk... Mert hát kik ezek mégis? Tán szentek? Vagy irigylésre méltó az életük? Hát mindegyikre erős nemmel válaszolhatunk. Van 1-2 olyan dolog, amiket még ők maguk sem tudnak a saját életükről, mások viszont igen, és ez nem csekély módon megalázó... Azt hiszem ez aztán abszolúte nem irigyelhető tőlük...
Csak jó lenne megszabadulni a tudatalattiban mélyen rejtőző nyomástól, ami még mindig arra késztet, hogy őrlődjünk a múlt hülyeségein. Jó lenne megváltozni és kevésbé érzelgősködni, kevésbé érzékenykedni olyan dolgokon, ami önhibáinkon kívül esik. De jó lenne...
... Köszönöm a segítséget...!"
Hát fel a fejjel Nagylány, menni fog, Ő is melletted áll... :))
Egy ismerős azt kívánná nekik (idézem) "Szarjanak sünt!" :DD (Nekem ez még új - ezért derülök rajta, ekkorát)
