Amint azt írtam az előző bejegyzésben is, ez a hét és a következő is jó zsúfolt lesz.

Ma voltunk először CTG-n. Minden vizsgálat előtt (már előző napon) el szoktam mondani Picúrnak, hogy mi fog történni, és mit szeretnénk, ha ő tenne közben. Na ezt, most elfelejtettem, csak ma reggel jutott eszembe. Nyilván nem lett belőle baj, csak én éreztem úgy, hogy de dilis vagyok, nem szóltam időben a fiamnak. Az elején egyébként nem is nagyon akart mozgolódni, pedig a váróban kint még irtó aktívan forgolódott :) De amint felkerültek a pántok, na ott leállt, megmakacsolta magát :)

Az apja is elkezdte kicsit ösztönözni, picit bökdösni, simogatni, beszélni hozzá, és egyszer csak nagy duzzogva nekilendült, első nekifutásra rögtön arrébb rúgta az alsó érzékelőfejet :) Utána viszont már nem volt megállás, még a vizsgálat végeztével sem hagyta abba, biztos úgy volt vele, hogy "ti akartátok, hogy ficánkoljak, hát tessék" :) És végül még csuklani is elkezdett, na akkor fejezték be a szívhang figyelését. Már haza is értünk, sőt én visszafeküdtem aludni, akkorra kezdett valamelyest ő is elnyugodni.

Mindenesetre nagyon ügyes volt azért ma is, és hát már most mondtam neki, hogy egy hét múlva (előre is elnézését kérem) újra menni kell, és újra ez lesz a produkció. Ahogy észrevettem, nem nagyon szerette korábban az UH-ot sem, és most ezt sem. Nem szégyenlős, csak hagyják őt békén :) Apjára ütött, nem csak külsőleg :)