Olyan büszke vagyok már most a fiamra! Reggelente velem együtt ébred, esténként pedig együtt csendesedünk el. Minden nap ő az első és az utolsó gondolatom is, szerintem ezt ő is tudja, érzi és erre reagál nekem.

Ébredéskor például még magamban (hogy Zolit ne ébresszük fel) kívánok neki szép új reggelt, megkérdezem, hogy jól aludt-e, és azt is el szoktam mondani, hogy ha még mindig alszik, akkor pihenjen csak, ameddig jól esik. Ha viszont ébredezik ő is, akkor csak nyugodtan csapjon a lovak közé :) És főleg mostanában már kivétel nélkül mindig "válaszol" rögtön az első pár mondat után, eleinte csak gyengéd oldalba bökdöséssel, aztán tényleg beindul (kívülről is látványos fészkelődést produkál), én meg teljesen meghatódom :)

Reggeli közben már mint aki érzi, hogy kaja következik, erőteljesen jelez, aztán (mint most is), kis időre elnyugszik. Nem csodálom, evés után én is szundis kedvembe kerülök :) Persze ez nála sem azt jelenti, hogy teljesen elalszik, hanem csak amolyan jóllakott módon heverészik :)

Nem tudom, hogy ki hogy van/volt vele, de úgy érzem az utóbbi napokban, hogy mi szinte teljesen szinkronban vagyunk a nap főbb pontjait tekintve, és ezt (is) nagyon szeretem benne :) Tényleg olyan jó fiú :)