Eddig (a hasam növekedése előtt) fel sem tűnt, hogy mennyire mániákusan lábkeresztbetevős vagyok. Akárhol leülök egy székre, rögvest lendül az egyik lábam át a másikon. Na mostanában már feltűnt, mégpedig azért, mert már nem tudom megtenni, legalábbis úgy nem, hogy kényelmes is legyen - hopp, odanőtt egy pocak Picúrostól :)
Úgyhogy manapság próbálok átszokni a rendkívül nőies, ám irtó kényelmes terpeszben ülésre :)
Ja és közben eszembe jutott, hogy szemből még meg sem örökítettem magunkat, úgyhogy íme a pótlás:
Nem tudom, hogy így képen mennyire látványos, élőben azért elég észrevehető szemből is :) Viszont hátulról meg nem lehet mondani, hogy ketten vagyunk :)
