Valószínűleg az előzmények, a belső bizonytalanságom, és a mostani babavárás vegyes izgalmai miatt alakult ki bennem, hogy nem igazán szeretek beszélgetni a terhességemről. Zoli nyilván kivétel ez alól. Szakemberrel is megbeszélem természetesen amit kell, meg ide is leírom, amit fontosnak/érdekesnek tartok, hogy később majd emlékezzek rá, de ennyi. Sokkal befelé fordulóbb lettem a témával kapcsolatban, mint korábban. Egyszerűen iszonyú rosszul viselem, mikor valaki olyasmit mond nekem, amit én nem úgy érzek/gondolok/élek meg vagy netán a saját idegességemen felül még az ő mondatával is elbizonytalanít... Pont elég nekem az, ami az én fejemben zajlik, megnyugtatni úgysem tud senki az eltérő véleményével, ha én nem úgy látom a dolgot, sőt...

Senki ne vegye ezt személyeskedésnek, mert nem az! Egyszerűen így alakult és kész. Ha akarok róla beszélni, akkor fogok magamtól.

Most csak arra vágyom, hogy aludjak szinte egyfolytában, az ébren töltött időszakokat meg Picúrral beszélgetve és Zolival megosztva töltsem. Tudom, antiszociálisan hangzik, de fáradt vagyok, ez egy ilyen időszak, majd változni fog hamarosan.

Voltam egyébként védőnőnél is. Összességében minden rendben volt, de azért a találkozás rátett még egy lapáttal az idegeskedésemre: a leadott vizeletminta gyors elemzése azt hozta, hogy minimális vér van a vizeletemben. Védőnéni szerint olyan kevés, hogy ennyivel nem szoktak törődni. De attól még engem zavar, mert emlékszem, hogy ugyanez volt Bogyóval is. Remélem nincs összefüggés... Zavar, hogy nem tudom, hogy ez mennyire általános dolog kismamáknál, meg úgy egyébként is, nem tudom, hogy nálam mi volt a helyzet babavárás előtt, szóval semmit nem tudok, csak nagy a zavar a fejemben.

Na majd jövőhéten a nődoki megmondja. Vagynem.