Archívumom

Sajnos tényleg még semmit nem lehet biztosra mondani, épp ezért van bennem némi (nem kis) aggodalom. Aznap mikor Z megtudta, akkor megkérdezte, hogy akkor most mi a következő lépés. Én elmondtam, hogy a doki, aki megállapítja, hogy egyáltalán minden rendben van-e, jó helyen…

A pozitív teszt láttán bármilyen korán is volt, rögtön az ugrott be, hogy ezt Z-nek is tudnia kell! Lehajtottam a wc fedelét és rátettem a tesztet. Bementem a sötét hálószobába, és nyöszörögtem Z-nek, hogy valami nem oké a wc-vel, rá kéne, hogy nézzen. Persze ismerem már őt…

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ebben a hónapban nem támadt fel bennem újra a remény. Nagyon is! Így visszagondolva főleg az utóbbi pár napban azért voltak olyan jelek, amikből óvatosan, de arra következtettem, hogy most talán hátha eljött a mi időnk! Szokásommal ellentétben…

Több, mint 2 éve próbálkozunk. Siker eddig nem volt, semmilyen formában. Probléma se, legalábbis az orvosok nem derítettek ki semmi olyat, ami miatt ne sikerülhetett volna. Nem azt mondom, hogy teljes elkeseredettség volt már rajtunk, de kezdtük elfogadni, hogy ez a helyzet egyhamar nem…

"Ragyogj...!" :)