Több, mint 2 éve próbálkozunk. Siker eddig nem volt, semmilyen formában. Probléma se, legalábbis az orvosok nem derítettek ki semmi olyat, ami miatt ne sikerülhetett volna. Nem azt mondom, hogy teljes elkeseredettség volt már rajtunk, de kezdtük elfogadni, hogy ez a helyzet egyhamar nem fog megváltozni.
Mondjuk az én gyerekkori epilepsziám azért nem egyszerűsítette a dolgot... De azért a doki mindig azt mondta, hogy ez abszolút nem lehet akadály. Én meg erre mindig azt gondoltam, hogy hiszem, ha látom... Főleg, hogy a dilibogyóm miatt megemelkedett kicsit a prolaktinom, amitől eleve nehezített a feladat...
Na de mindegy, nem adtuk fel. Az első év után sikerült azt is elérnem, hogy már nem görcsöltem rá - lesz, ahogy lesz alapon működtünk. Az egyetlen, ami szinte végig megmaradt szokásként, az az, hogy mértem az ébredési hőmet, de az is inkább azért, hogy tudjam mikor akaródzik megjönni...
Félig-meddig ebben a hónapban is erre számítottam - bár tény, hogy nem ezt reméltem... :)
Folyt... :)
