Sajnos tényleg még semmit nem lehet biztosra mondani, épp ezért van bennem némi (nem kis) aggodalom.
Aznap mikor Z megtudta, akkor megkérdezte, hogy akkor most mi a következő lépés. Én elmondtam, hogy a doki, aki megállapítja, hogy egyáltalán minden rendben van-e, jó helyen történt-e meg a beágyazódás stb... Erre Z elképedve visszakérdezett, hogy akkor még csak most kezdünk izgulni igazán???
Azt hiszem ezzel a kérdéssel tökéletesen megfogta a lényeget!
Január 21-én, pénteken megyek az orvoshoz, olyan messze van még... És az idő is lassan telik. Ma újra teszteltem, újra pozitívat, a hőm még mindig fent, szóval azért van némi bizonyosságunk, örülünk is nagyon, de azt még nem tudjuk, hogy jól vagyunk-e tényleg. Épp ezért elmesélni sem igazán merjük még, mert annyira nem biztos a dolog. Mi magunk sem akarjuk elkiabálni.
De az tény, hogy alig várom, hogy ha minden oké, akkor elmesélhessem elsősorban a leendő nagyszülőknek, dédszülőknek, aztán pedig az egész világnak, ha itt az ideje :)))
