Holnap indulunk nyaralni.
Mikor ma reggel a fül-orr-gégész azt mondta a röntgen leletemet látva, hogy "Úristen, ezt azonnal fel kell szúrni", akkor azt hittem beszarok. Úgy tudtam, hogy ez lesz. Próbáltam kérdezni, hogy esetleg antibiotikum, vagy bármi, csak ne a tű, mert hát ugye holnap repülünk.
Na erre aztán mondta azt is, hogy a helyemben, szúrás nélkül, ilyen állapotban nem ülne repülőre, mert a légnyomás nagyon csúnya dolgokat művel a már felgyűlt gennyes cuccal... Ettől tényleg megijedtem, de még így is szükségem volt egy kis telefonos lelki segélyszolgálatra és támogatásra, mielőtt rászántam magam a dologra. Ami egyébként iszonyú volt! Dupla adag érzéstelenítővel ellátva is. Már eleve irtózatos volt a gondolat, hogy mi is fog történni az arcüregem környékén. Az pedig, hogy ráadásul mindkettővel megtörténik, még elég sokat rontott a közérzetemen.
Nem tartott sokáig, de nagyon rossz volt, le sem tudom írni a folyamatot, érzem, ahogy megpróbálok visszaemlékezni, hogy pontosan hogy is volt, az agyam tiltakozik és törli a részleteket, tök fura...
Viszont a doktornő és az asszisztense mindent megtett, hogy bátorítsanak és támogassanak. Nagyon kedvesek voltak, örülök, hogy azért vannak még az egészségügyben olyan dolgozók, akik emberként kezelik a pácienseket.
Remélem a görög napfény, a tenger és a meleg most már tényleg meggyógyít...!
