Azért az bazmeg milyen már, hogy beszélek valakivel telefonon, mondom a magamét, erre egy gyakorlatilag vadidegen, csak azért mert épp a közelemben van és hallja a mondókámat, bekapcsolódik a beszélgetésbe, túlüvöltve az én hangomat sztoriba fog, majd ordenáré módon nyeríteni kezd a saját poénján, mindezt úgy, hogy abszolúte egy kukkot nem hallok és nem értek abból, amit a telefonos beszélgetőpartnerem próbál elmondani nekem. Rohadtul a tököm tele az ilyen és hasonló szitukkal, meg abból, hogy egyesek azt képzelik magukról, hogy nekik aztán mindent lehet...
Ugyanezek az emberek szerintem belepusztulnának, ha legalább kis időre nem ők lennének a középpontban, vagy egy kicsit csöndben kellene maradniuk...
Nálam pedig, ha okokat, miérteket és stresszforrást keresünk, akkor egész pontosan meg tudnám nevezni magamtól is, vagy akár ujjal is mutogathatnék. Még segítség sem kell hozzá, hogy tudjam min húzom fel magam naponta többször is.
... és mélységes elnézését kérem azoknak, akiket esetleg emiatt érdemtelenül türelmetlenül "kezelek", igyekszem mindenki mást függetleníteni ettől a lelkiállapottól.
