A minap az egyik általam olvasott blogon keletkezett egy szomorú-felháborodott bejegyzés a magyarországi helyzetet illetőleg, főleg segélyezési vonatkozásban. Én kommentben kifejeztem az írónak, hogy mennyire egyetértek vele, miszerint kis hazánkban sajnos eléggé áldatlan állapotok uralkodnak. Erre jött egy szinte névtelen válasz: "...befogni a szádat és küzdeni, nem pedig hisztizni, mint a vénasszonyok.
amúgy sem az ország a tetves redvás, hanem a hozzátok hasonló,
vinnyogó nyárspolgárok. tessék harcolni bazmeg, összeszorítani a
fogakat és a jó dolgokat nézni. gyereked van már? ja, gondolom nem is
akarsz, mert NINCS RÁ PÉNZ.
bár budapestről nézve elhiszem, hogy minden sötétebb. az ország segglukában élni szó szerint szar."
Miután megkérdeztem, hogy honnan ismer ilyen jól, tán abból az 1 hozzászólásból, a következő volt a reakció: "...nem a komment, hanem a blogod alapján, ahol snowboard-túrákról,
kéthetes spanyol vakációkról írsz... szóval nem értem a hisztike okát.
csak nem húsból van?..."
