Szeretem, mert a legváratlanabb pillanatokban és a legváratlanabb módon tudja kinyilvánítani, hogy mennyire szeret :) Mindig meg tud lepni, és ettől rendszerint teljesen elolvadok. Főleg azért nagy dolog ez nekem, mert tudom, hogy milyen volt az elején, tudom, hogy honnan indultunk, nem volt könnyű játszma...
Most meg ha vitázunk is, mindig ő az aki elveszi a dolgok élét, rögtön megnevettet, elvicceljük a veszekedést és minden megoldódik, nem hagyja, hogy sokáig duzzogjak :)
Na meg az esti elalvásos menetrend... :) Amikor bejelenti az igényét, hogy mostmáraztán legyen már kiskifli, mert már úgy hozzám bújna, úgy szeretne elaludni, az az igazán jó! Ez tart mindig hosszabb-rövidebb ideig és aztán félálomig mindketten felébredünk kicsit, olyankor ő bejelenti, hogy "már hasra kell fordulnom, jó éjt, kis szívem", ezt én nyugtázom, majd reggelig durmolunk csendesen, békében :)
Minden este így zajlik, imádom ezt a szokást, már furcsa lenne, ha nem így történne. Szeretem az ilyen megszokásokat :)
