Az első eset mióta jogsim van: meghúztam az autót, a jó francba. Egyrészt én is hibás vagyok, mert nálam biztos szebben-jobban meg lehetett volna oldani a szitut, ha valakinek van rutinja, de azért annak a másiknak is a jó k**** nénikéjét, aki úgy parkol BE A (szűk!!!) KERESZTEZŐDÉSBE, hogy nem tud az ember kikanyarodni tőle az utcából csak többszöri tolatgatás-előremenet ismétlése után. (Mert persze a mi utcánkban is és a merőleges kis utcában is mindkét oldalon végig parkoltak autók, férjél már el kérlek könnyen...) És nem csak én nem tudtam összehozni (mentségemre szolgáljon), hanem akik utánam jöttek, ők is mind csak így fértek el, a tolatgatós-centizős módszerrel. Jó, mondjuk az nem sokat javított a szitun (sőt..), hogy a közvetlen mögöttem álló elkezdett türelmetlenkedni, dudálni, mutogatni, villogtatni. Így utólag visszagondolva egészen addig minden rendben volt, meg tudtam volna csinálni, de rólam köztudott, hogy ha főleg feszült helyzetben sürgetni kezdenek, attól csak begörcsölök, rástresszelek a témára és minden sokkal rosszabb lesz, kapkodni fogok és elrontom a dolgokat. Mint most is :(((

Persze fel lehet háborodva a tulaj, de azért nézzük már meg, hogy hova is parkolt ő...? Lehet, hogy hülye voltam, de az első büntit ő kapná, nem én...

Mindegy, lényeg, hogy most tiszta ideg vagyok (még mindig), az amúgy se sok (autós) önbizalmam még jobban megcsappant, folyton ezen az eseten agyalok, pedig le kéne nyugodnom, mert igazából alig látszik az autón, hogy történt valami, és Zoli se csinált ügyet az egészből. Csak az én kis lelkemet viseli meg ez nagyon...!!!