Itt fekszik mögöttem az ágyon, fájlalja a bordáját, nyöszörög és közben már szép lassan el is szunnyadt így a késői ebéd után, teli pocakkal. Kezében még mindig ott a távirányító - mert az irányítás még ilyenkor is nála kell, hogy legyen :)) Néha meg-megrezdül, látszik, hogy már álmodik, olyan édes mint egy kisfiú, akit babusgatni kell :)
Csak tudnám miért szeretem ennyire? :)))
