Megjöttünk, túlélte mindenki, jól éreztük magunkat, színünk is lett (kinek csíkosan), és még a szörfözés is sikerült (nem nekem persze :)) - nagyon tömören ennyi :) Ja és lehetett valami bajom, szombat este ugyanis mintha kicsit meghülyültem volna... :D
Zoli szülei mindent megtettek, hogy nekünk nagyjából semmiről ne kelljen gondoskodni, szóval arany életünk volt ez alatt a 2 és fél nap alatt, szállás, kaja, jókedv - ezekben aztán nem volt hiány senki részéről.
A leutazás kisebb keveredéssel történt végül, nem az eredeti terv szerint, de szerintem ezt senki nem bánta meg - főleg Bea nem, akinek az arcán egész 7végén széles vigyor jelent meg a motorozás emlékének felidézésekor, vagy 1-1 motoros látványától :))) Eleinte kicsit ugyan aggódtam, mikor mi már leértünk, hogy neki vajh hogy fog tetszeni, nem lesz-e gond stb, de szerencsére pont az ellenkezője jött be ennek - megérte cserélni, még ha meg is kaptam azt a mondatot cserébe Eriktől, hogy "a pasid becsajozott egy férjes asszonnyal" :)))
Szombaton szuper szörfös (alliterálok :)) időre ébredtünk (nem mondom, hogy korán reggel) :)), sikerélmény az volt bőven, a végére még sok is, szegény Zoli most a fájdalmával küzd, lehet, hogy a szél (86 km/h is volt), meg az a szörf párosítás jól kitolt vele és lett egy törése vagy repedése bordatájékon. Saját bevallása szerint neki még így is megérte a dolog :)) Én csak egyszer próbálkoztam a deszkára történő felállással, aminek csak az lett a vége, hogy begörcsölt 2 lábujjam és kénytelen voltam abbahagyni szörfös pályafutásomat :) Ja, és a part is, meg a víz is tele volt csodás kite-ernyőkkel, deszkásokkal, azért az is egy szép sport :)
Egyébként azért a szombat délutáni szélmennyiség már a parton maradóknak is sok(k) volt, vacogtunk, mint az agárkutya, pedig magunkra vettük még a jövő hetet is, de iszonyat hideg lett pillanatok alatt. Zolit, a Mestert, azért végig kellett csodálni :))) De utána már nagyon gyorsan húztunk vissza a lakásba :)
Aznap volt még sétányolás magasan a Balcsi felett, ugyanott Manó-felmenő-látogatás-koszorúzás-érzékenyülés is :) Ja és persze a "csináljunk-úgy-mintha leugranánk-magasról" fotózás :))) Kicsit később vacsi, amit lesétáltunk, vagyis fel a kilátóba, ott kerítésen átugrálás, felmászás a csigalépcsőn és (részemről) para a magasban, falnak lapulva gyönyörködni a kilátásban és kurvára élvezni, amint Zoliék vígasztaló jelleggel csakis a kedvemért belengetik az adótornyot :) Igen, kurvára élveztem :)))
Onnan visszaérkezve még evés, ivás, kockázás (tök jó - akarok még ilyet :)), kártyázás, és a már említett hülyeség, ami rám jött, nem is értem... :))) Inkább bemenekültem - bár akkor már mindegy volt - aludni, altatódal is volt, a konyhából beszűrődő dalolás segített, hogy mosolyogva szenderedjek álomba :)
Másnap - tegnap - már "csak" strandidő volt, szörf-szél, vitorlás-szél semmi, másra meg egyszerűen nem volt idő :)))
Kár, hogy vége, ezt tudnám még hozzátenni, ja meg, hogy sajnálhatják, akik nem tudtak eljönni, vagy végig ottlenni ;))) Egyelőre ennyi :)
