Kezdhetném azzal, mint abban a fertelmes reklámban, hogy ilyen-olyan szívszerelmes lányregényes brázílien szappany-operáról lesz szó, és akkor mindenki elmenekül, én meg pofázok a hüvelygombáról, de azért ennyire nem durva a helyzet - de közeli a téma :D (Habár statisztikák szerint, minden második nő életében legalább egyszer megtapasztalja, hogy milyen durva dolog az a hüvelygomba - jó befejeztem :D ...)

Na ennyit erről, inkább visszakanyarodok oda, ahonnan elvesztettem a fonalkámat - érzékeny gyomrúak ugorják át ezt a postot :) Az imént eszembe jutott, hogy dejónekem, mindjárt indulunk a tengerpartra, és deszarnekem, mert előtte ma még Dettihez megyek - aki a kozmetikusom. És nem, nem a lábamat gyantázza. Nem, nem is a karomat, vagy a hónaljamat. Na mondtam én, hogy mégis közel leszünk a hüvelygombához :D Szóval erről eszembe jutott, hogy a jó büdös francért jártam én kínoztatni magam végleges szőrtelenedés céljából (igen, mindenhol) lézer alá - ráadásul agyvíztforraló összegért - ha bő egy évvel az esemény után, már megint gyantáztatnom kell magam. Na szóval csak azt akarnám itt nagy nehezen kinyögni, hogy szerintem ez a lézeres végleges szőrtelenítés 1: kurvára fáj, 2: kurvára drága, 3: kurvára nem tartós. Azaz: nyugodtan menjél, ha van jó sok fölösleges lóvéd és imádsz szenvedni. Nekem ezt előtte senki nem mondta - ha tudtam volna, akkor ugyan be nem vállalom...!!! (Há' hülye vagyok én???) Gondoltam jól megéri, aztán majd max 20 év múlva újra meglátogatom a kozmikus kozmetikusomat, de nem így lett, ismét közeli barátságba kerültünk nagyon (túl) hamar... Félreértés ne essék, csípem én Dettit, csak ne tépkedné a prémet az embörlányáról olyan kegyetlenül :D

Na mi a tanúság, hadd halljam, tessék utánam ismételni: "Nem megyünk lézeres-szőrteleníteni, ha túl sok lóvénk van, inkább elutazgatjuk, lakásfelújítunk, átutaljuk Sziszának stb..." :)))