Ma betöltöttem a 39. hetet, ma elkezdődött a 40. hét, ma voltunk az utolsó CTG-n, és ma majdnem eltolták egy nappal a császárt. A vizsgálat közben jött be a doki, hogy mit szólnánk, ha inkább csütörtök reggel lenne. Ott hirtelen mindketten rávágtuk Zolival, hogy persze, semmi gond.
Most viszont, hogy már hazaértünk a kórházból, most kezdek rádöbbenni, hogy lelkileg mennyire sokat számít az a (szinte) biztos tudat, hogy legkésőbb egy bizonyos időpontban megtörténik a műtét, és megszületik a fiunk. A hangsúly természetesen nem azon a bizonyos "sok12-es" időponton van... Szimplán arról van szó, hogy egy ideje már trenírozom magam fejben, hogy ezen a szerdán ez és ez fog történni, viszonylag jól sikerült is ezt mostanra elfogadnom, és erre az utolsó pillanatban majdnem megváltoztatják. Eleve parázok kicsit a műtét rész miatt (kórházi dolgok engem mindig megijesztenek - ilyen vagyok), meg amúgy is inkább vagyok az a típus, aki szereti előre eltervezni a fontos dolgok alakulását legalább nagyjából. Na és ezt az előre eltervezést, és az ebből fakadó biztonságérzetemet veszélyeztették most csöppet ezzel a felvetéssel...
Valószínűleg már ott is látszott némi riadalom az arcomon, mert az orvosom szinte rögtön felajánlotta, hogy végül is maradhat a szerda, csak akkor nem rögtön reggel, hanem valamikor dél-délután fog tudni megcsászározni, mert reggelre már 2 másik műtét is van betervezve. Irtó rendes volt, mert a CTG végén még elkezdett körbetelefonálgatni, hogy hogyan tudná mégis a szerdát elintézni, akkor már ő is emlegette nekem, hogy látja rajtam, hogy nagyon rákészültem lelkileg a szerdai napra, nem szeretné, ha még egy napot végigizgulnék fölöslegesen. Úgyhogy egyelőre maradtunk a szerda délutánban, aztán majd meglátjuk.
Kövezzen meg bárki, ha akar, de pillanatnyilag úgy érzem, hogy még egy nap várakozás totál kikészítene, sorry, ez van.
Ettől függetlenül változatlanul imádom Picúr mozgolódását idebent, és továbbra sem megszabadulni szeretnék tőle, sőt a legfontosabb szempont még mindig az ő egészsége, ezeket azért szögezzük le.
