Ma végre sikerült elintéznem a lakcímmódosítást. A sorszámom alapján egy ember volt előttem, mégis kereken egy órát vártam arra, hogy a kijelzőn a 167-esből végre 168-as legyen, majd az ügyintéző kb 90 másodperc alatt nyomtatott nekem új lakcímkártyát, és már jöhettem is el. Rendesen meglepődtem azért a tempón is, meg ezen az aránytalanságon is.

Aztán a házassági anyakönyvi kivonat másolatát is kikértem, hogy Picúr születésénél már a 300 napnál nem régebbi verzió legyen a kezünkben.

Így most kb minden papírral készen vagyunk, ami majd a kórházban kelleni fog, már tényleg csak apróságok vannak hátra, amit ha végszükség esete áll fenn, akkor Zoli egyedül is el tud intézni, ilyen pl a pelenka vásárlás, még pár babaruha és ágynemű beszerzése.

A kórházi csomagba is kell még 1-2 dolog, de ezzel alapvetően szerencsém van, mert csak magamnak kell pakolnom, és magamnak se sok mindent, csomó dolgot helyben kapok, Picúrnak pedig mindent biztosítanak. Természetesen, ha akarok, akkor vihetek be neki ruhát, de nem szükséges, mert azt is adnak. Ez egy ilyen full extrás hely :)

Ja, délelőtt a dietetikusnál is jártam, ott a doki még nem aggódott a cukorértékeim miatt, sőt megnyugtatott, hogy még mindig jók vagyunk, úgyhogy én sem cidrizek feleslegesen, ő jobban ért hozzá.

Drága kisfiam meg közben csak bukfencezik és bokszol itt bent a pocakomban, nem érdekel, hogy néha már fájdalmas, akkor is úgy szeretem, ahogy ezeket műveli :)