Van, hogy egy apró(nak tűnő) gesztus elképesztően feldobja az embert akár napokra is, pedig egyébként alapból is boldog vagyok Picúr miatt.
Nekem ez a gesztus kedden adatott meg, miközben a dietetikushoz sétáltam a napsütésben. Egy idősebb néni jött velem szembe, és mikor meglátta a pocakomat, akkor már messziről mosolygott rá :) Persze rám is egyúttal :)
Aztán mikor közel ért, akkor ugyanezzel a kedves mosollyal az arcán és őszinte érdeklődéssel a hangjában kérdezte meg, hogy: "Mikor érkezik a Kicsinyke?" Válaszoltam rá, aztán még az is érdekelte, hogy kisfiú vagy kislány, és végül úgy búcsúzott ez a kedves vadidegen néni, hogy: "Vigyázzon magukra és nagyon jó egészséget és sok boldogságot kívánok, aranyom!"
Valahogy annyira jól esett ez a pár mondat :)
