A diabetológust még mindig ugorjuk, közben megvizsgált rendesen a nődokim. Hát nem annyira voltam boldog, mert úgy látta, hogy a belső méhszájam kicsit kinyílt...
Még több magnézium, még több pihenés (még ennél is több??), és persze szóljak, ha továbbra is ilyen sokat keményedek... Megijesztett, na.
Azóta tényleg nagyon figyelem magamat, és hát be kell valljam, hogy sokszor keményedek. Gyakorlatilag minden egyes vízszintből történő felkelés ezt váltja ki... A mai napot végig számolom, hogy mégis mennyi jön össze, aztán meglátjuk. Lehet, hogy már ma fel kell hívnom a dokit, pedig annak nagyon nem örülnék.
Mit lehet ilyenkor tenni? És mennyire indokolt az ijedtségem vajon?
