Na az (gondolok itt az előző post-ra) történt ma reggel , hogy...
Na az (gondolok itt az előző post-ra) történt ma reggel , hogy...
...fogalmam sincs mi történt, pontosabban, hogy miért. De komolyan.
Az események zajlottak, 7-re a kórházban voltam bereggelizve, ahogy kérték, vizeletmintával, ahogy kérték. Annyit tudok, hogy akkor is melegem volt már, pedig ittam eleget, és reggel azért még kánikula sem volt. Levették a vért, no problem, rutinos vagyok ebben, és még vérnyomást is mértünk (108/69 - tök jó). Aztán vércukormérő készülékkel ismerkedtem, próbamérés (5,7) stb. Víg voltam még mindig, de nagyon melegem volt.
Utána átmentem egy másik szobába, hogy a "személyre szabott diétámmal" megismerkedjek (erről majd később véleményezek). Eleinte még ment a dolog, de már nagyon fészkelődtem közben, kezdtem elveszíteni a fonalat, nem nagyon sikerült koncentrálnom, kértem is egy pohár hideg vizet, amitől ugyan kicsit jobb lett, de nem oldotta meg a gondjaimat teljesen. Aztán egyszer csak éreztem, hogy ha most nem szakítom félbe a hölgyet, akkor el fogok ájulni menthetetlenül... Szóltam is, hogy most már tényleg NAGYON nem vagyok jól, de nem tudom mi lehet a baj. Nagyon kedves volt, rögtön mindenki körém sereglett, hogy segítenek, lefektettek, hoztak vizet, felpolcolták a lábaimat, vérnyomást mértek (100/vmennyi - nálam még ez sem túl alacsony). Hirtelen a pocakom is bekeményedett nagyon, ettől rendesen meg is ijedtem, Picúrt szólongattam magamban, hogy jelezzen odabentről nekem. Ezt ő szerencsére meg is tette, jó kis tornaórába kezdett hirtelen, ettől én már megnyugodtam. Átkísértek pár perc után a terhesgondozóba, ott lehívták a dokimat, akire várni kellett 30 percet, de én addig is feküdtem, és itattak (Ez alatt a 30 perc alatt született az előző bejegyzés). Itt már jobban voltam, de azért nem indultam volna egyedül haza, felhívtam Zolit, hogy jöjjön értem, ha végeztem.
A dokim nem nagyon vizsgált meg, csak kérdezte, hogy jobb-e már, meg azért rápillantott UH-on Picúrra, de az is tényleg csak 3 mp volt. Bár én ugye őt éreztem, hogy virgonckodik, inkább azt szerettem volna tudni, hogy mi miatt történt velem ez az egész, hogy meg tudjam előzni máskor. Az ok viszont nem derült ki, mindenki csak a vállát vonogatta, és hümmögött. Én végül elintéztem azzal, hogy melegem volt, és még nagyon álmos is voltam, biztos ez ütött ki. Csak hát ez nem hivatalos magyarázat...
Azt gondolom, hogy kevésbé kalandos módon is el tudnám viselni ezt a hátralévő pár hónapot...
Arról, hogy mi volt a diabetológián, egy külön bejegyzésben fogok írni.
