Az első trimeszter utolsó hete is eljött :) Orrdugulással, fejfájással érkezett, és ezek a tünetek ki is tartanak szépen.

Na és persze mivel a jövő keddi 12 hetes genetikai szűrés is közeleg, ezért egyre idegesebb és kibírhatatlanabb vagyok, egyre jobban félek, ugyanakkor mantrázom, hogy "mindenrendbenvan" és persze örülök is, hogy legalább van ki miatt aggódnom - némileg elmehasadt állapotnak tűnik.

Most a keddi mérföldkőig megint kicsit antiszociálisnak érzem magam, inkább begubózom itthon, olvasok, filmeket nézek, és mindezekre alig figyelek, mert perpillanat képtelen vagyok másra gondolni, csak Picúr jár a fejemben.

Próbálom ezt a görcsöt megszüntetni magamban, de piszok nehéz. Az előzményekre való tekintettel még a pszichológus szerint is normális, hogy sokkal jobban aggódom, mint az "átlagos várandós kismama", de ettől még nem érzem elfogadhatónak a görcsölésem mértékét.

Az a dolog "szépsége", hogy senki nem tud ezen segíteni, csak az idő. Ez is biztos a feladatom része: türelmet tanulni.