Archívumom

1. Ne ijedj meg: a történtek ellenére, annak ellenére, hogy semmi másra nem tudok gondolni, csak a kisbabám elvesztésére, még képes vagyok nevetni, képes vagyok másról is beszélgetni. (Tudok társasági lény lenni még így is - a kérdés csak az, hogy akarok-e...) 2. Ne tévesszen meg a mosolyom, vagy…

Füstölőt gyújtok - szantál illata lengi be a nappalit... A fekete bútor előtt füstpamacsok gomolyognak... Feketék az érzéseim, ködösek a gondolataim, mintha nem is lennék magamnál, gyászolok... Háttérben az Amerikai szépség zenéje szól, abból is épp a "Dead Already" című... Keserűen könnyezve…

... a másik énemben most biztosan széles mosollyal az arcomon ülök a munkahelyemen, és egyik kezemmel a pocakomat simogatom, benne egy tündéri, egészséges kisbabával.  És felhőtlenül boldog vagyok...

Előre szólok: hosszú lesz. Hosszú és talán túl szemléletes, úgy írom, hogy később is emlékezzek. Semmit nem akarok elfelejteni, csak túltenni magamat a történteken. Hátha az írás is segít. És akkor jöjjenek a részletek!