Visszaolvasva a korábbi írásaimat, rábukkantam erre, amit akkor megígértem, hogy megmagyarázok majd egyszer. Tovább titkolózni úgy sincs értelme.

Ha azt mondom, hogy ezúttal nem csak 32-ig, hanem már 140-ig jutottam, az már biztos mond valamit. Vagy ha hozzáteszem, hogy a 140 sajnos még mindig csak fele az áhított 280-nak... Így már egész könnyű kitalálni:

Igen, a baba-kérdésről volt/van/lesz szó...