Miután hazaengedtek a kórházból 3 hete, akkor elhatároztam, hogy veszek pár DVD-t, teljen csak az idő a filmek nézésével. Sokak tanácsára ("Minél nyálasabb, annál jobb") hallgattam is meg nem is, vettem érzelgős filmeket, de vettem középkori öldöklőst és horrort is.
Valami miatt egészen tegnap estig nem jutottam el addig a filmig, amit pedig rögtön elsőként akartam búfelejtőként megnézni. Gondoltam, ha kutya van benne, ráadásul labrador, és szerelmi sztori akkor a nyálas kategóriába pont beleillik, és a célnak is megfelel.
Na csak szólok, hogy ha hasonló helyzetben vagy, mint én, vagy csak szimplán szomorkodsz és vidulásra vágysz, akkor SEMMIKÉPP ne nézd meg a Marley és én c. filmet...
Az én szitumban konkrétan kurva szar volt nézni, hogy kb a film felénél a csaj szépen fél év után teherbe esik, elmennek 10hetesen dokihoz, ahol közlik velük, hogy nincs szívhang... Aha fasza...
Persze ezután teherbe esik megint és megint és megint, és születik 3 szép gyerek, de azért a film végén a kutya még meghal ráadásképp. Nagyon király, remekül felvidított, mint az sejthető. Mikor Zoli hazaért, akkor ott sírtam a kanapén, szegény azt se tudta hogy vigasztaljon.
Na szóval csak óvatosan a filmekkel, én személy szerint asszem maradok inkább a sci-fi és horror műfajnál, az se dob fel ugyan, de legalább nem szomorít el még jobban...
