Szép csendesen havazik azon a napon, amikor az első orvoslátogatásra készülünk. Rég nem izgultam ennyire semmi miatt, a gyomrom liftezik, állandó hasmars kerülget, pedig jobban tenném, ha lehiggadnék, mindkettőnk kedvéért... Ez a kisember itt belül állítólag nagyon nem szereti a stresszt, még akkor sem, ha érte izgulok.
Szóval igyekszem nyugodni.
Minden rendben lesz. Mi más lehetne? Semmi, természetesen. Már most becézgetjük, szeretgetjük, nem lehet semmi gond. Egyelőre csak Bogyóka vagy Bogyeszka a neve, hiszen még semmit nem tudni róla, bár Z szerint csakis fiú lehet :) (Na persze a lánytól sem zárkózik el :)) Minden este kap apai jó-éjt-puszit, én meg majd' elolvadok... :)))
Tegnap este Z még azt is megemlítette már lefekvés és jó pár perces csend után, hogy ő azt se bánná, ha ikrek lennének... :))) Csak lestem! :)
Azt válaszoltam, hogy bánni én se bánnám, örülnék, de inkább nem vagyok telhetetlen, a lényeg, hogy egészséges legyen, akárhányan vannak is odabent!
