Ma délelőtt végképp elszakadt a cérna, ami a dokimat illeti.
Eddig is voltak dolgok, ami nem tetszett vele kapcsolatban, de ma mikor felhívtam, hogy hátha meg tud nyugtatni valamivel, vagy esetleg előbb meg tud vizsgálni, akkor olyan stílusban mondta azt, hogy "dehát hiába riogatja saját magát, akkor se tudok most mit csinálni, ne 3x1, hanem 3x2 magnéziumot szedjen amíg találkozunk."
Na: hát nem fogunk találkozni. Legalább arra vehette volna a fáradtságot, hogy kicsit megnyugtasson, még akkor is, ha egyébként épp más dolga van, hiszen eleve azzal kezdtem, hogy zavarom-e. Annyit igazán mondhatott volna, hogy "nézze hölgyem, az idegeskedés most sokat árthat, ezért kérem nyugodjon meg, sajnos ki kell várnunk még x időt, hogy kideríthessük, minden rendben-van-e". Ennyi. És nem éreztem volna magam lerázva.
Úgyhogy most bejelentkeztem egy másik dokihoz, aki viszont csak kedden tud megvizsgálni, szóval még majdnem egy egész hét...
Ez aztán a türelem játék!
Csak túl nagy a tét...
