Amikor a tesóm karácsonykor bejelentette, hogy valószínűleg apa lesz, akkor dobtam egy hátast. Amikor hozzátette, hogy ikrekről van szó, akkor végleg kidőltem. Annyit tudtam kérdezni, amolyan "Jóbarátok-Joey-san" viccelődve, hogy na és nagynéni leszek, vagy nagybácsi? :)
Azt mondta, hogy a kiskrapekok (merhogy 2 fiú) márciusra vannak kiírva. Ezzel szemben január 31-én, vasárnap megszülettek, és ráadásul 1 fiú és 1 lány. Nagyon aprók, még inkubátorban vannak, de azért édesek.
Már csak azt kellene megtudnunk, hogy tényleg a mi rokonaink-e... Szegény kislány (mármint az anyuka) nincs épp a helyzet magaslatán ez ügyben.... Határozottan nem tudja állítani, hogy a tesómé vagy nem, az apaságit meg halogatja, mondván, hogy ne kínozzuk ilyenekkel a kicsiket... Kicsit svindli-gyanús kifogás... Ez a hozzáállás nem fair senkivel szemben.
És ez még csak egy része a történetnek...
Update:
...és az már csak hab a tortán, hogy a család egy része viszont úgy értesül a történtekről, hogy olvassa a blogomat :) Na ezen a kis adalékon már csak nevetni tudok :) (Miközben persze piszokul lelkifurdalok, mintha valami rosszat tettem volna, pedig sztem nem.) Csak most jön az a (szintén Jóbarátok-beli) jelenet, hogy "ugyan tudunk róla, de úgy kell csinálni, mintha mit sem sejtenénk".
