Nem savanyú vagyok bazdmeg, csak az lehet a fura, hogy nem játszom el a készséges közönséget ezekhez a műhisztikhez, hattyúhalálához és hasonló harsány műsorokhoz...
Tudom, hogy ez szokatlan, de ez van - jobban szeretem a nyugodt légkört, amikor pl rendesen hallom a telefonvonal túlsó végén lévő mondandóját, és ő sem azt kérdezi meg tőlem, hogy "te jó ég, mi van ott?"
Nem savanyú vagyok bazdmeg, csak az lehet a fura, hogy nem játszom el a készséges közönséget ezekhez a műhisztikhez, hattyúhalálához és hasonló harsány műsorokhoz...
Tudom, hogy ez szokatlan, de ez van - jobban szeretem a nyugodt légkört, amikor pl rendesen hallom a telefonvonal túlsó végén lévő mondandóját, és ő sem azt kérdezi meg tőlem, hogy "te jó ég, mi van ott?"
Már reggelente rágörcsölök az ilyen szitukra, eleve hergelem magam, már a BKV-n fogcsikorgatok, mert tudom, hogy mi jön utána: ugyanaz ami tegnap is volt, meg előtte is, meg szinte mindig - hát persze, hogy nem vagyok képes annyit mosolyogni, amennyit alapból pedig szeretnék...
Próbálom visszafogni magamban ezeket a negatív érzéseket, próbálok ellene küzdeni, mégis a legnagyobb félelmem, hogy morgós-magambaforduló-otromba vénasszony lesz belőlem így... :(((
