Csak ma délelőtt újabb 2 ember hívott fel, hogy megvan-e még a kiskutyus, akinek gazdit keresek :) Szinte minden este csörög a telefonom, és ismeretlen emberek reménykedő hangon kérdezik, hogy ugye nálam van még Kajla?:)

Repes a szívem az örömtől, hogy 2 héttel az eset után még mindig szinte mindennapos a megkeresés ez ügyben :) Mindenkinek hálás köszönet, aki továbbította akár csak 1embernek is a felhívást, ebből én azt szűrtem le, hogy igenis van még remény, a befogadási hajlandóság és a segítő szándék abszolúte nem egyenlő a nullával, sőt!! :)

A jelentkezőkkel mindig megdumáljuk gyorsan, hogy nekik ugyan ez a fejlemény a "Sajnos" kategóriába esik, de a kutyuli a lényeg és mindenki örül, hogy neki most jó :) A szomorúság az emberek hangjában csak annak szól, hogy sajnálják, hogy nem ők lehettek ennek a kis tündérnek a gazdái, ezt meg is értem. A beszélgetés végén azért mindig meg szoktam köszönni a megkeresést, mert tényleg jó tudni, hogy azért lehet még számítani az emberekre :)

Egyébként 7végén megyünk meglátogatni Sütit, már nagyon várom, kíváncsi vagyok, hogy mekkorára nőtt :) A gazdi szerint rá se fogunk ismerni, akkorát nőtt és olyan izmos lett :))) Viszem a fotógépet természetesen..... :)))