Ha tudod valakiről, hogy finoman szólva sem vagy a szíve csücske, de inkább utál mint a szart, viszont azért mégis szeretnél bekerülni abba a társaságba, amiben most épp ő is ott van, valamint állítólag szerinted nem is úgy van az amit ő gondol rólad, hanem az egész egy félreértés, és te tök jószándékúan és ártatlanul közelítettél felé(jük), ezenkívül biztos forrással (blog, ismerősök) rendelkezel a téged utáló ember gondolatairól, plusz más által még bíztatva is lettél, hogy beszélgess el azzal aki gyűlöl vmi miatt, mert nem emberevő, hanem még tán jófej is tud lenni, akkor kérdem én, hogy vajon miért nem próbáltad meg még sohasem tisztázni magadat és a szerinted jogtalan sérelmeket valamint a kínos szituációt...????
Nekem ez kicsit olyan szagú így, mintha mégis beismernéd, hogy "igen, megvolt/van bennem az az ártó szándék, amit feltételezett az illető rólam és igen, jogosan utál..." Szerintem a lehetőség ott volt/van, hogy megpróbáld... Persze, ha ezekután sem érdekel a dolog, és nem élsz a lehetőségeddel, az is jelent valamit. Nekem pl még egy megerősítést, hogy sajnos jól értelmeztem a dolgot...
