Egy darabig nem tudtam visszaaludni, olyan dolgok jártak az agyamban, hogy egyáltalán hogy jutottak be a lépcsőházba?? Meg hogy mit is kéne kiírnom az ajtónkra, hogy be se merjenek csöngetni? Pl: "hithű ateisták vagyunk, ne is próbálkozz"? Vagy hogy "bármit is akarsz, ha nem mi hívtunk csak zavarsz" - ez még rímel is :)))

Aztán az is eszembe jutott, hogy az ilyen hittérítőknek van-e egyáltalán sikerélményük a "munkájukkal" kapcsolatban. Mert ugyebár  aki hívő, azzal max elbeszélgetni tudnak, de azt már fölösleges megtéríteni. Aki viszont nem hívő, az egy ilyen beszélgetéstől sem lesz az (szerintem) - sőt, lásd az én esetemet, esélyt sem ad nekik. De meg amúgy is, mit mondanak egy nem-hívőnek? "Te, figyejjé mán, képzejjed ee, van ez az Isten dolog, tucc róla??? Higgyé mán benne, he!" Erre az eddig nem hívő emberünk válasza: "húvazze, ezt eddig nem is tudtam, mibű maradtam ki, azt a rohadt, jóvanakkó komám, a kedvedé mától hiszek a Zistenben"

Na hát, az én szegényes fantáziám ezt hozta csak össze :)

Nem megbántani akartam ezzel a vallásukat gyakorló embereket, mert lelkük rajta, csinálják, hinni szabad, templomba járni is, tisztelem, hogy ők ezt teszik, de ne akarjanak engem megtéríteni és rám erőltetni a saját világképüket. Úgy gondolom, hogy ebben a témában (is) már kellőképp kiforrott, saját elképzelésekkel rendelkezem.

Köszönöm, hogy meghallgattak :)