Archívumom

Friss topikok

  • 178257: Nem vagyunk ám elveszve, csak a freeblog nem működik, így nem tudok bejegyzéseket írni sajnos :( R... (2013.04.04. 08:50) Elmúlt :)
  • Szandra: Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de annyit betegeskedtünk mostanában... na nem is részletez... (2013.03.19. 17:32) Fogas kérdés
  • Etti: Társaság?! Nem is értem, mire gondolsz! ;) (2013.03.19. 14:18) Szép sorban
  • Etti: Á, szerintem van belső vízmértékük... a vízszintest náluk jobban senki se méri ki! :D (2013.03.19. 14:16) Szenzor
  • kislucuska: A szociális mosoly tényleg nem jelent semmit, itt megint nagyon nagy szórás lehet attól, amit a na... (2013.03.06. 16:24) Kétségek, félelmek, aggodalmak

SZVSZ+nosztalgia

2008.04.16. 15:51 kishangleany

Nemrég az egyik barátom mesélt egy sztorit, amiről egész sokáig utána eldumálgattunk, mondván, hogy a téma bárkit érinthet, anno még engem is érintett :)

Munkahelyi kapcsolatokról esett szó, egész konkrétan az egyik kollégájáról (házasság lett a vége - happy end :)), abban megegyezett a véleményünk, hogy szerintünk (többnyire) nem kell őket - mármint a kapcsolatokat - titkolni, mondom ezt én, akinek a másfél-2éves munkahelyi  kapcsolatáról, sőt együttéléséről a többség máig sem tud, a kisebbség nagyobb része csak sejtette és csak kevesen tudták biztosra, hogy mi is történik igazából és hogy a végén (a vége után) még lánykérősre is fordult a dolog.

A többnyire alatt az olyan esetet értettük, amikor mondjuk nem áll fenn érdekellentét. Exem nekem se főnököm, se beosztottam nem volt, csak szimplán kollega, tehát akár világgá is hirdethettük volna boldogságunkat, amit persze nem tettünk. Igen tudom, ez az én saram, ő meg tiszteletben tartotta, habár tudtam, hogy bántja. Egyébként én magam sem tudom, hogy miért nem akartam senkivel sem közölni munkahelyi berkeken belül, hogy ő+én ... Jó, persze az emberek nem hülyék, tehát rá lehetett jönni, hogy nem vagyunk közömbösek egymás iránt és persze az is elég egyértelmű, hogy reggel együtt mentünk dolgozni, meló után meg együtt indultunk haza, még akkor is amikor már nem egy telephelyen voltunk. Még a portás bácsi is tudta a végén, hogy amikor engem meglát kijönni a kapun, akkor várható még valaki autóval a másik irányból :) Mindig meg is kérdezte, hogy ugye minden jól működik :)

Hát igen, innen, 2év elteltével visszatekintve már sokmindent másképp csinálnék. Miért ne lehetne valakinek a kollégája egyben élete párja, hiszen az időd nagy részét a munkahelyeden töltöd, jó eséllyel ott találsz olyat, akivel megértitek egymást.

Na most visszaolvasva ez úgy hat, mintha visszavágynék abba a kapcsolatba. Nem, abba nem. Utána jobb volt... ;))))) Inkább próbálom megbecsülni a mostanit és úgy alakítani, hogy az jó és tartós legyen :) Bár a korábbi tapasztalatok mintha azt mutatnák, hogy én max másfél-2 évre vagyok hitelesítve, ilyenkor mi van? :))) Tiszta ciki :))

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sziszamisza.blog.hu/api/trackback/id/tr6011991076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása