A legújabb önjellemzésem (iwiw):
"Hisztizek és görcsölök fölöslegesen. Többnyire.
Csalódom magamban és másokban.
Kiben kellemesen, kiben kellemetlenül..."
Utóbbiakból mindkettőből jutott tegnap 1-1 adag, bár őszintén szólva elég lett volna a kellemes rész. Nem szeretek másokban csalódni, de magamban még rosszabb. Utálok hülye hisztis picsa lenni, főleg annak tudatában, hogy soha nem voltam ilyen. Utálom, hogy ezt hozza ki bárki/bármi is belőlem és utálom, hogy nincs annyi önkontrollom, hogy ezt visszatartsam. Szép, szép dolog a spontaneitás, de nem a dühkitörés, és főleg nem fölöslegesen, értelmetlenül, még magamat is megalázva, jó mélyre elásva. Mert hogy ettől nem jobb lesz az hóttuti... És utálom feladni magamat, és utálom, hogy tipikus nő vagyok. Azt hiszem ez zavar a legjobban... a "tippppikus" jelző.
Valószínűleg tényleg én vagyok a hibás és tényleg túl nagyok az elvárásaim. De igazából ha jól belegondolok, talán tényleg ezt érdemlem...
