Ahogy fogy az idő, egyre több dolog történik körülöttünk/velünk, és egyre több gondolat kavarog a fejemben is.
Ahogy fogy az idő, egyre több dolog történik körülöttünk/velünk, és egyre több gondolat kavarog a fejemben is.
Megvolt a 2. CTG is kedden, ezúttal nem is sokszor kellett külön ösztönözni Picúrt a mozgolódásra, nagyon ügyes volt. Küön azért is büszke voltam rá, mert előre megbeszéltem vele, hogy 11 óra körül jó lenne, ha ébren lenne emiatt (nem akarnám én zavarni az álmát ébresztgetéssel), és ő pár perccel 11 után nagyon szépen be is indult, teljesen meghatódtam ettől :) Egy probléma volt csak: közvetlenül a CTG előtt még aneszteziológiai konzultációra kellett mennünk, ott viszont kb fél órás késésben voltak, tehát 11kor még bőven nem a CTG-laborban üldögéltünk. Ennek ellenére a kisfiam ügyesen kitartott :)
Ha már említettem az anesztest: ez a konzultáció elvileg mindenkinek kötelező, csak azért, hogy minden eshetőségre felkészülhessenek az orvosok. Az én dokim most már konkrétan azon az állásponton van, hogy szinte biztos, hogy Picúr (a mérete és az én méhsövényem miatt) nem fog tudni befordulni már, így aztán kb 99% az esély a császárra, az 1%-ot még azért fenntartjuk a csodának :) Viszont így már az is biztos, hogy nem december 17-én, hanem korábban fog születni Picúr. (A kérdés kb már csak az, hogy "csak" érzéstelenítés lesz, vagy altatnak is, de ez a neurológuson is múlik még, vele pedig holnap beszélek.)
Meglepődve tapasztaltam magamon, hogy nem is olyan egyszerű nekem feldolgozni ezt a császár kérdést, még akkor sem, ha egyetértek a dokival, hogy a kettőnk biztonsága és egészsége az elsődleges szempont. Szeretném átélni újra a vajúdást és a természetes szülést, hogy ezúttal egy egészséges babát tarthassak a kezemben. Ugyanakkor el tudom hinni, hogy ez most így megy.
Furcsa érzés, és ezzel van igazából a legtöbb "bajom" (értsétek jól), hogy ebben az esetben Picúrom nem tudja eldönteni, hogy mikor is szeretne kibújni, nincs a természetre bízva, hogy tegye a dolgát, hanem az orvos mondja meg, hogy mikor lesz a születésnapja. Furcsa ez az egész gondolatsor, de ezt is elfogadom, mert a legfontosabb valóban, hogy mindketten jól legyünk.
Magammal szemben viszont kicsit csalódás, hogy ennyit agyalok ezen, azt feltételeztem korábban, hogy nekem aztán nem lesz probléma, akárhogy is történik. És bár valóban nem problémáról van szó ezúttal, mégis az előzetes számításaimhoz képest már így is túl sokat törtem ezen a fejem.
A lakásban viszont közben újabb nagy haladást produkáltunk: elkészült a fürdőszobabútorunk, ÉLJEN :))) Igaz, hogy még irtó nagy a kupi a szerelés után, de sebaj, hétvégén jönnek a szülők, és segítenek patyolatot varázsolni mindenhol :)
Mert aztán 2, de legfeljebb 3 hét múlva megérkezik a családunk legkisebb tagja is, annyira hihetetlen és annyira jó ez... :)))
