Igen, Zoli tényleg beteg, próbálom kigyógyítani belőle úgy, hogy közben én ne kapjam el. Eddig egész jók vagyunk, a láz már el is múlt.
Ma megtörtént a várva várt pocakfotózás is, pár héten belül meg is kapom a kész képeket, de elöljáróban amiket közben láttam, hát szerintem tök jók lettek, és ez legkevésbé az én érdemem :) Szilvi is kitett magáért, engem pedig Picúr tesz széppé :) Nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre :)
Aztán mindeközben jönnek a hírek innen-onnan, legalább 2 (+2) emberért szurkolunk most egyszerre. Egyikük még csak most kezdi ezt az utazást, de annál jobban örülök neki(k)! :) A másikuk már megtette az útnak több mint felét, csak most épp ráijesztettek szegényre, mégis biztató a helyzet szerencsére. De valahogy meggyőződésem, hogy ezúttal mindenkivel minden rendben van és lesz is, mert így kell lennie, :) Rajtuk kívül a másik 2 (+2) embernek is természetesen drukkolunk, és örülünk, hogy ilyen sok mindenkinek tudunk most örülni :)
Az előzőek fényében ugyan semmi jelentősége, de azért leírom, hogy én meg csitítgatom magam, mert a hét közepén kicsit megbántódtam. Nem azon, hogy mit mondott valaki rólam, hanem hogy ki mondta és főleg hogy milyen körülmények között.
Az volt a mondás, hogy én ezt a második babavárást mindenestől túlaggódom, túlparázom, mindenből nagy ügyet csinálok. Egyrészt senkinek nem kívánom, hogy keresztül menjen, amin mi mentünk, de kötve hiszem, hogy ilyen esetben a következőnél az ember tud abszolút nem aggódni... Másrészt többektől is azt a visszajelzést kaptam, hogy a kritikus idő letelte után az elmúlt hónapokban már olyan jó volt látni rajtam, hogy mennyire felszabadultan élvezem ezt az állapotot, szóval szó sincs parázásról. Harmadrészt pedig (és főleg ez bánt) szar érzés ezt az egészet egy olyan embertől hallani, aki a második babavárásnak szinte az eleje óta gyakorlatilag kerül engem, mert (szerintem) nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy igen, nekünk sikerült, neki meg nem. Félreértés ne essék, nagyon is átérzem, hogy ez neki egy kellemetlen helyzet lehet, sőt mi több fájdalmas látnia a gömbölyödő pocakomat. Tudom milyen érzés, mert én is átéltem... Nem is ez zavar. Hanem, hogy úgy mond ítéletet felettem, hogy fogalma sincs arról, hogy valójában mi is van a fejemben, nem beszélt velem erről már kb 7 hónapja, csak gyártott valami alapján (???) egy elméletet, és azt még másoknak is elmeséli... Rosszul esik, na. Már csak azért is, mert korábban viszont szerintem ennél sokkal jobb viszonyban voltunk - szerintem.
