Na és akkor jöjjön végre: a diabetológusos történet...
Na és akkor jöjjön végre: a diabetológusos történet...
Tartottam tőle, hogy a személyre szabott diéta közel sem lesz személyre szabott, na de azért ennyire... Kezdve azzal, hogy az állítólag kismamáknál szokásos 140 g-os szénhidrát diéta helyett kaptam egy 175-öst, ami azért elég sok. Napi 6-szor kell ennem (és nincs engedmény...): 7kor, 10kor, 13kor, 16kor, 19kor és még 22kor is!!!
Senki nem volt kíváncsi arra, hogy milyen az életmódom, dolgozom-e még, vagy ágyhoz kötve fekszem naphosszat, tudok-e tornázni/mozogni vagy sem, mikor szoktam kelni/feküdni, mennyit és miket ettem eddig... Szerintem azért ezeket mondjuk nem ártott volna legalább megkérdezni, főleg ha azt hangoztatják, hogy "személyre szabott".
Mivel itthon vagyok kényszerpihenőn, eleve nem szoktam 8 előtt ébredni, miért is kellene. Most ébresszem magam fél 7kor, mert mérni kell azonnal egy éhgyomri cukrot, 7kor meg már reggeli, de annyi, amennyit soha nem szoktam enni, mert nem bírok ennyit magamba tuszkolni rögtön ébredés után. Aszondja, hogy ezután visszafekhetek, de könyörgöm, 1 óra múlva meg mérnem kell újra a cukromat, megint egy óra múlva meg újra kaja... És akkor még semmi mást nem csináltam, csak a diétás dolgokkal foglalkoztam, se gyógyszert nem vettem be, se nem pisiltem, semmi...
Este 10kor meg már nem kívánom a kaját, de csak erőltessem magamba szépen... Ja és mindeközben szabály, hogy ne nagyon hízzak... Hát köszi, így hogyan?! Ó, és még elfelejtettem: mozogjak, mert az kell. És hiába mondom, hogy de a nődoki pont nem engedi (és én inkább rá hallgatok ebben), senkit nem hat meg.
Na ilyen egy személyre szabott diéta (??????) ...
Következtetés: a nődokival egyetértésben úgy döntöttünk, hogy kevesebbet is ehetek, és ha a saját magamnak összeállított menük után mért értékek jók lesznek (7 alatt), akkor ne aggódjak, és nem kell a szigorú és hivatalos diéta-menetrendet annyira betartani.
Az más kérdés, hogy a kaja naplóm alapján a dietetikus majd jól leordítja a fejemet, de majd igyekszem nem elbőgni magam...
