Ma végre tudtam takarítani, ráadásul viszonylag sokat. Na nem mintha annyira hiányzott volna a portörlés, vagy a ruhateregetés, de azért olyan jó érzés volt, hogy kisebb-nagyobb pihenőkkel már én is képes vagyok megcsinálni ezeket, és nem szegény Zolira maradnak, mikor este hazaér munkából. (Pedig amúgy nagyon rendes volt, mert mindent megcsinált szó nélkül, mondván, hogy ez csak természetes!)
Úgyhogy végre nagyjából utolértük magunkat tisztaságilag, egyedül a leendő gyerekszoba rumlis, de oda meg még jönnek a szakik a beázást elhárítani.
