Ma este a doki rendben talált mindkettőnket, úgyhogy vége a szigorú fekvésnek, felkelhetek és járhatok :) Na meg minden mást, de persze csak szép fokozatosan, nem pedig durr bele módra, mert azért ez a 3 hét fekvés rendesen legyengített.
Ez persze tökre nem érdekes, mert ennél sokkal izgalmasabb volt, hogy...
Ma este a doki rendben talált mindkettőnket, úgyhogy vége a szigorú fekvésnek, felkelhetek és járhatok :) Na meg minden mást, de persze csak szép fokozatosan, nem pedig durr bele módra, mert azért ez a 3 hét fekvés rendesen legyengített.
Ez persze tökre nem érdekes, mert ennél sokkal izgalmasabb volt, hogy...
...ma megint láthattuk Picúrt, nem is akárhogyan :) Szembefordult velünk és a klasszikus Superman-pozíciót vette fel, azaz lábak kinyújtva (!!!), egyik kéz a fej fölött integet, és így ficánkolt a hasamban össze-vissza :))) A rendelkezésére álló teljes teret igyekezett elfoglalni, hát hiszen az neki jár :))) Még a doki is azt mondta, hogy ritkán lehet ilyet látni, hogy a baba nem a tipikus magzat-pózban van, hanem nyújtózik :)
Én most is teljesen könnyekig hatódtam a kisbabám látványától, az erőteljes szívhangjától, és attól a tudattól, hogy most is ami látható, az minden rendben van.
