Az imént egy fiatal anyuka kérését vissza kellett utasítanom. Felemás érzés volt, ugyanis arra kért, hogy segítsek neki cipekedni a lépcsőn, pl a babakocsit felkaphatnám gyerekestől. Kedvesen kérte, én pedig megilletődtem, de aztán elnézését kértem és mondtam, hogy sajnos nem tehetem, mert én is babát várok :) Mosolygott, és mondta, hogy akkor bizony ne erőltessem meg magam :) Szerencsére jött egy másik lány is, aki be tudta vállalni.
Azért volt nekem felemás, mert rossz érzés volt visszautasítani, viszont nagyon is jó érzés az apropó, amiért így tettem :)
