Archívumom

Na ez most nem jött össze így elsőre. Tegnap még adtam a dolognak esélyt, hogy csak pecsételgetünk alibiből, de ma reggel határozottan megjött, úgyhogy nem kérdés már. Nem mondom, hogy boldog vagyok ettől, de legalább nincs bennem mérhetetlen elkeseredés. A lelkesedés és a…

Áúú, ez fáj!!! Mindemellett vérezGETek is, de ez még nem az az igazi, amilyen szokott lenni. Ráadásul az első terhességem utáni tapasztalatok alapján perpillanat még nem merném kijelenti, hogy akkor slussz, megjött, nem várok babát. Hiszen akkor is pont az volt, hogy pár nap…

Legnagyobb megrökönyödésemre ma azt mondta nekem valaki, hogy az azért túl szép lenne, ha most meg elsőre összejönne a baba... És mondjuk MIÉRT IS???????

Azért az már egy elég végső stádium, amikor a saját testedre vagy megsértődve, amiért nem hajlandó azt, akkor és úgy csinálni, amit te pedig olyan szépen elképzeltél. Á, kész, ezen már csak röhögni tudok. Igen, magamon :)

A remény, a hit, az a fajta, ami már majdnem bizonyosság, enyhülést hoz. Elűzi azokat a gondolatokat, amik vihart kavarnak a lelkünkben, és árnyékot vetnek a (kikényszerített) mosolyunkra. Csak az a baj ezzel a féle reménnyel, hogy irtó törékeny... Ha az ember nem tartja (nem tudja…

Negatív... Ez persze még mindig változhat, de azért izé... Lehet, hogy még korán van, lehet, hogy reggeli időszakban kellett volna tesztelni, lehet, hogy túl sokat türelmetlenkedek, de lehet, hogy tényleg nem is vagyok terhes. (Mondjuk erre sem árt felkészülni, nehogy túl nagy legyen…

Még mindig várunk. (Őszintén szólva elég nehezen megy, nem vagyok az a türelmes fajta.) Jelek vannak, nem is kevés, mégsem merem még beleélni magam. Majd ha a Mikulás ma nem hoz Mikulást... akkor talán jöhet a teszt. És talán a teszt igazolja, hogy miért émelygek folyton már…